KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Ember Judit (1935–2007)

Bori Erzsébet

 

 

Ő készített először koncepciós pert feldolgozó dokumentumfilmet Magyarországon. Ennél is fontosabb, hogy 1982-ben a Pócspetrivel megteremtette a történelmi tényfeltáró műfajt, amely minden túlzás nélkül a rendszerváltás szellemi-lelki előkészítőjévé vált. A nyolcvanas évek második fele és a kilencvenesek kezdete úgy is leírható, hogy a szó szoros értelmében százezrek ülnek órákon át a mozivászon vagy a tévéképernyő előtt Ember Judit, GyarmathyBöszörményi, Gulyásék és pályatársaik monstruózus filmjeit nézve, és azzal a meggyőződéssel állnak fel a székből, hogy nem lehet tovább a régi módon élni.

Két év a moszkvai Lenin Intézetben, majd magyar–történelem szak a pesti bölcsészkaron az ötvenes években – virtigli káderéletrajz kezdődhetne így. De Ember Judit harmincévesen pályát módosít, és jelentkezik a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Herskó János osztályába, amelyet más irányú végzettséggel rendelkező felnőtteknek indítottak. 1972-ben Gazdag Gyulával közösen rendezi A határozatot, e máig megkerülhetetlen doku-klasszikust – amiről azt hinnénk, hogy csak itthon vagy a szűkebb régióban érthető igazán, ám erre csattanósan rácáfolt az amerikai Filmintézet, amikor beválasztotta minden idők száz legjobb dokumentumfilmje közé.

Ember Judit rendezői módszere, stílusa látszólag nehezen megragadható, hiszen közel három évtizedes munkássága elválaszthatatlan attól a lázas útkereséstől, a világot megismerni, sőt megváltani akaró szenvedélytől, ami a hatvanas évek előtt gyakorlatilag nem létező magyar dokumentumfilmezést (és a vele párhuzamosan kibontakozó szociológiát) jellemezte. Visszatekintve Ember pályájára – amelyből olyan remekek emelkednek ki, mint a Tantörténet, a Menedékjog, az Újmagyar siralom vagy az És ne vígy minket a kísértésbe, mégis fölismerhető az a sajátságos módszere, amire maga mutatott rá, amikor egyik jelentős filmje címének választotta: Hagyd beszélni a Kutruczot!.

Máig úgy látom Ember Juditot, ahogy az ölében szorongatott retiküljével ül a hokedlin egy pócspetri udvaron, a háttérben a száradni kiakasztott dohánylevelek fala, és kibeszélteti az emberekből a megfélemlítéssel és hazugsággal évtizedekre elnémított igazat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9251