KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Papírsárkányok

Harmat György

The Kite Runner – amerikai, 2007. Rendezte: Marc Forster. Írta: Khaled Hosseini regényéből David Benioff. Kép: Roberto Schaefer. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Shaun Toub (Rahim Kahn), Khalid Abdalla (Amir), Sayed Jafar Masihullah Gharibzada (Omar), Said Taghmaoui (Farid), Atossa Leoni (Soraya). Gyártó: DreamWorks SKG. Forgalmazó: UIP - Duna Film. Feliratos. 122 perc.

 

„Érted akár ezerszer is” – mondja a kis Hasszán az 1978-as Kabulban testi-lelki jó barátjának, Amirnak, és már rohan is, hogy visszahozza versenynyertes papírsárkányukat. „Érted akár ezerszer is” – szól a filmvégi jelenet felnőtt Amirja a 2000-es San Franciscóban Hasszán kisfiához, Sohrabhoz, mielőtt a közösen felrepített papírsárkány után futna. Giccses lekerekítés vagy szívszorító-felszabadító mementó? Én az utóbbi felé hajlok, s erre a két ikermondat között lezajló sorshistóriák stációi indítanak: barátság, hűség, megbocsátás Hasszán részéről, barátság, árulás, kései jóvátétel Amiréről.

A kabuli születésű, tizenévesen az USA-ba került Khaled Hosseini önéletrajzi elemeket sem nélkülöző, nagy visszhangot keltett, magyarul is megjelent regényét Marc Forster vitte filmre. Afganisztán tizenkét éves történelme nem háttér itt. A gyermekbarátságban a törést az okozza, hogy Amir nem lép közbe, mikor Hasszánt idősebb fiúk megverik és egyikük megerőszakolja. Saját vétkét elviselni nem tudván Amir hamis váddal eltávolíttatja a maga közeléből Hasszánt. Az erőszak oka pedig az, hogy a többségi pastu és szunnita Amirtól eltérően Hasszán kisebbségi hazara és siita. Hasszánt évek múltán (Amirék kabuli házának védelmében) megölik a tálibok, Amir pedig a segélyhívó szóra hazatér Amerikából és belemegy a veszélyes küldetésbe, hogy Hasszán megárvult fiát kimenekítse a tálib uralom poklából. Ez utóbbi megjelenítése döbbenetes erővel hat, de a Papírsárkányok egyik legfőbb erénye amúgy is Afganisztán különböző arcainak (idilli, fenyegető stb.) rendkívül érzékletes ábrázolása, ami bravúros teljesítmény, mivel az ott játszódó jeleneteket Kínában vették föl. A sikerült atmoszférateremtést segíti, hogy a szereplők jórészt nem angolul, hanem dari, pastu nyelven beszélnek, s szinte nincs köztük született amerikai. Sztár sincs, csak színészek és gyerekszereplők, egytől egyig kitűnőek. Marc Forster (Szörnyek keringője) tesz ugyan engedményt a tengerentúli közízlésnek (mégiscsak hollywoodi rendező), de mértékkel (hisz az igényesebbek közül való). Szimpatikus benne, hogy – a társkereső hirdetések fordulatával élve – „komolyak a szándékai”. Így némely vadromantikusnak ható fordulat, az időnkénti túlzott érzelmesség, leegyszerűsítés ellenére filmje nem egykönnyen hull majd ki az emlékezetből.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9280