KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film és irodalom

Henry James: Maisie tudja

Mit tudott Maisie?

Bocsor Péter

Henry James regénye egy kislány szemével mutatja meg az álszent felnőttvilágot.

A modernizmus hajnalán, a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján, sok egyéb bizonyosság mellett a gyermekkorról korábban kialakult képünk is halványulni látszott, és új, addig elképzelhetetlen vagy éppen megbotránkoztató megfontolások merültek fel a gyermeki elme működésének összetettségével és a személyiségfejlődés korai szakaszának jelentőségével kapcsolatban. A legismertebb ezek közül Freud megközelítése, aki a gyermekkori élmények sikeres vagy éppen hiányos feldolgozásának egész életen át tartó hatásait taglalta, és nem riadt vissza attól, hogy a családon belüli nemi vonzalmak erőterében jelölje ki a személyiség kialakulásának gyújtópontját. Ugyancsak ekkor jelentkezett az a pedagógiai felfogás − nem kis részben William James pragmatista nézetei nyomán −, mely szerint az ember az első pillanattól kezdve az érdekei szerint értelmezi a világban számára kínálkozó tapasztalatokat és eszméket, ezért a nevelés célja az életre való felkészítés, mégpedig a társadalmi valóságot leginkább megidéző környezetben. A gyermek nem volt többé üres automata, aki a felnőttkori intellektus, tapasztalat és moralitás ellenpontjaként, egyfajta tudatlan ösztönösségben éli átmeneti életét, hanem érző lélek, akinek nyíló értelme különleges bepillantást enged a személyiség általános jellemzőibe és az emberi lélekre ható erők soha nem szűnő dinamikájába. Felmerült a lehetőség, hogy a felnőttek álszent, kusza és olykor komisz világának néma szemtanúi sokkal többet tudnak, mint azt hinni szeretnénk.

A pszichológia és a pedagógia mellett talán az irodalomnak jutott a legnagyobb szerep a gyermekről alkotott modern felfogásunk kialakításában. A fejlődésregények már bizonyították, hogy a formálódó tudat bemutatása kitűnő lehetőséget nyújt a karakter megvilágítására, de igazából a századvég amerikai pszichológiai realizmusa, különösen Theodore Dreiser, Edith Wharton és Henry James prózája irányította rá a figyelmet a nyelvi korlátaival szembesülő és folytonosan próbára tett gyermeki szubjektum ábrázolásának kihívásaira és lehetőségeire. Míg Daisie Miller alakjával Henry James a merev európai társadalmi viszonyokkal konfrontálódó fiatal amerikai lány megpróbáltatásait állította a középpontba, a Maisie tudja (1897) című regényében már egyenesen arra tett kísérletet, hogy pusztán a gyermek nézőpontjából ábrázolja a világot, ahogy a regény előszavában fogalmaz: „csak ahogy ő látja és értelmezi, ahogy őt érinti és őrá hat, jól vagy rosszul, észrevehetően hasznára vagy kárára.”

A szülei, majd a mostohaszülei kaotikus és züllött életét az ablaktáblához nyomott orral vagy a lépcsőkorlát oszlopai közül figyelő gyermek szemszögéből feltáruló világ azonban egészen új megvilágításba helyezi a felnőtt lét meghatározó összetevőit. Így például Maisie számára a tudás nem egyéb, mint az új tapasztalatok és a meglévő ismeretek összeházasítására szolgáló nagyon is gyakorlati képesség, amire különösen nagy szüksége van az őt körülvevő amorf és folyton változó emberi viszonyok közepette. A felnőttek potemkin világának díszletei között a morális megfontolások ugyancsak új értelmet nyernek, ahogy Maisie lassan ráébred, hogy az erkölcsi érzék leginkább a nyilvános valóság megfogalmazását lehetővé tevő nyelvtani szabályokban való jártassághoz hasonlatos, amellyel azután képes az érdekeinek megfelelően befolyásolni a saját sorsát.

A Maisie tudja több mint százéves befogadástörténete során sokan próbálták megfejteni a Henry James által feladott rejtvényt, amit a regény eredeti címe (What Maisie Knew) még inkább kifejez: vagyis, hogy mi is az, amit Maisie valójában tudott. A feladvány nehézségét leginkább az író bátyja, William James hasonlata érzékelteti, aki szerint az emberi tudat megismerésének kísérlete úgy jellemezhető, mintha egy szobában olyan gyorsan szeretnénk lámpát gyújtani, hogy meglássuk, hogyan is néz ki a sötétség.

 

Európa Könyvkiadó, 1985.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/09 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11538