KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Walter Mitty titkos élete

Forgács Nóra Kinga

The Secret Life of Walter Mitty – amerikai, 2013. Rendezte: Ben Stiller. Írta: Steve Conrad. Kép: Stuart Dryburgh. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Ben Stiller (Walter), Kristen Wiig (Cheryl), Sean Penn (Sean), Adam Scott (Ted). Gyártó: 20th Century Fox / Samuel Goldwyn Films / Red Hour Film. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 114 perc.

1939-ben jelent meg a New York Times-ban James Thurber novellája, a Walter Mitty titkos élete. Hőse a szimpátiánkra méltó kisember, aki fantáziáját bevetve szállt szembe a pimaszul magabiztos hétköznapi idegenekkel, beleértve saját feleségét is. A valóság morzsáiból (egy kórház, a Waterbury-tárgyalásról friss hírt kiáltó rikkancs, a Liberty német fegyverkezést érintő cikke) fantazmagóriákat kerekített, ezekben ünnepelt sebészként, a légierő kapitányaként vagy mesterlövészként tündökölt. Majd játszi mosollyal szívott el egy cigarettát, megtörhetetlenül védve belső, titkos világát. A novellából 1947-ben, Samuel Goldwyn szárnyai alatt született amerikai filmverzió, ebben Mitty már a Pierce Publishing korrektora, reflexív, lassan aktivizálódó antihős. A második világháború utáni paranoia thrillerek fabulája kerekítette ki az alapművet történetté, egy úrhatnám anya, egy unalmas menyasszony és egy femme fatale között szétosztva a női szerepeket, börleszkes humorral ütve fel a helyzet komolyságát.

2013-ban, Ben Stiller rendezésében készült el az újabb amerikai olvasat. Az aktuális hátteret a 21. századi magány és a nyomtatott sajtó leépítése adja, Mitty éppen annál a Life magazinnál nagyítja az utolsó fotók negatívjait, amelyben korábban Thurber és Goldwyn levélváltása lezajlott a '47-es verzió forgatókönyve kapcsán. A modern Mitty élete maga is csak egy fotónegatív. Jó dolgozóként eltartja anyját és színésznőjelölt testvérét, de vágyait álmodozásaiban teljesíti be. Ezúttal egy elveszett képkocka, az utolsó címlapkép utáni kutatás építi a szüzsét, mely során a régivágású fotós (Sean Penn) és a romantikus szál új hősnője, egy elvált anya motiválják hősünket. Ha nem is emelkedik különös magasságokba Stiller filmje, de korszerű, és hollywoodi optimizmusa ellenére is igencsak kiábrándult mesét kapunk az életről, amit nem szolgálni kellene, hanem élni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11641