KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kingsman: A titkos szolgálat

Kránicz Bence

Kingsman: The Secret Service – amerikai-angol, 2014. Rendezte: Matthew Vaughn. Írta: Matthew Vaughn és Jane Goldman. Kép: George Richmond. Zene: Matthew Margeson és Henry Jackman. Szereplők: Taron Egerton (Gary), Colin Firth (Hart), Samuel L. Jackson (Valentine), Michael Caine (Arthur), Mark Strong (Merlin). Gyártó: 20th Century Fox / Marv Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 129 perc.

 

Soha annyi kamaszgyerek nem került még a világmegváltó hős szerepébe, mint az elmúlt évek Hollywoodjában. A hálás célközönség mostanában főként szuperhősök latexgúnyájába képzelheti magát, a pattanásos pókemberek és mutáló mutánsok mögött háttérbe szorultak a James Bond babérjaira törő spionfiókák. A Kémkölykök széria kifulladása és a 001 – Az első bevetés bukása után Mark Millar író és Matthew Vaughn rendező brit alkotópárosára hárult a feladat, hogy új életet leheljenek az ifjúsági kémkalandok alműfajába.

A Wantedot és a Kick/Asst is jegyző Millar eddigi életműve alapján nem meglepő, hogy az eredetileg hatrészes képregénysorozatként megjelent The Secret Service eleve közel áll a szuperhősös zsánerhez, mint ahogy az sem ért senkit váratlanul, hogy a tizenéves hős dacára nem mellőzi a mizantrópiát és az explicit erőszakot sem. Arra viszont kevésbé lehetett számítani, hogy a képregény megírásánál is segédkező Vaughnnak az adaptáció során esze ágában sincs engedményeket tenni a korhatárbizottságnak. Sőt, előszeretettel fordítja exploitation mozikhoz illő mészárlásorgiába a cselekményt – a főhős mentorának templomi ámokfutása kiváltképp meghökkentő.

A multiplexközönség sokkolását célzó, kétségtelenül bátor jelenetek azonban elidegenítően hatnak a karikatúra-főgonosz műsorszámai és az emberiség elpusztítására szőtt, ám alig komolyan vehető mesterterv meghiúsításának parodisztikus fordulatai közé ékelve. A zavarba ejtően ingadozó hangnem mellett a körülményesen induló és nehezen véget érő történet tempógondjai is az alkotók bizonytalanságát mutatják. Egyedül a hűvös sármjukat és úriember-imázsukat megőrző angol színészek találják a helyüket a filmben, Colin Firth és kollégái számára viszont a Kingsman aligha több egy zsíros csekknél és a makulátlan tweedzakón ejtett apró vérfoltnál – egy alapos tisztítás után már maguk sem fognak emlékezni titkos szolgálatukra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12119