KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apák és lányok

Kránicz Bence

Fathers and daughters – olasz-amerikai, 2015. Rendezte: Gabriele Muccino. Írta: Brad Desch. Kép: Shane Hurlbut. Zene: Paolo Buonvino. Szereplők: Amanda Seyfried (Katie), Russell Crowe (Jake), Aaron Paul (Cameron), Jane Fonda. Gyártó: Andrea Leone Films / Voltage Pictures / Busted Shark Productions. Forgalmazó. MTVA. Szinkronizált. 116 perc.

 

Kevesen készítenek ma ódivatúbb filmeket Hollywoodban, mint Gabriele Muccino. Az olasz rendező a kétezres évek közepén kezdett el Amerikában dolgozni, és máig a Will Smitht Oscar-jelöléshez juttató A boldogság nyomában számít a legismertebb munkájának. Az utóbbi tíz évben Muccino felváltva forgatott Olaszországban és a tengerentúlon, sztárokkal telezsúfolt filmjei (mint a szintén Will Smith főszereplésével készült Hét élet vagy a Gerard Butler-féle Kispályás szerelem) azonban nem sok vizet zavartak. Egytől egyig míves, régi vágású melodrámákról van szó, amelyekben lágy zongorafutamok és méltóságteljes vonósok kísérik a könnycsatornák megcsapolását célzó történeteket.

Muccino ugyanakkor épp arra nem képes, ami miatt a műfaj legjobb darabjaira emlékezünk: szentimentális meséiből hiányzik az érzékiség és a szenvedély, és csak a színészi alakításokon múlik, hogy a vásznon megszületik-e egy tragikus vagy földöntúlian boldog pillanat. Az Apák és lányaik esetében a rendezőnek szerencséje van színészeivel, különösen a mindig magabiztos, és egyre érettebb Russell Crowe-val. Crowe ezúttal megözvegyült írót játszik, akit gyötörnek pénzügyi gondjai és a lelkiismerete – ő vezette az autót, mikor a felesége halálát okozó baleset történt. Előnytelen, ejtett vállú bőrkabátját elnézve is látszik, hogy Crowe tragikus hős, a családot ért nehézségeket pedig felnőtt lánya (Amanda Seyfried) is megszenvedi, aki gyerekkori traumái miatt képtelen tartós párkapcsolatok kialakítására. Az apa a 80-as években, lánya napjainkban igyekszik békére lelni, a semmiféle meglepetéssel nem szolgáló cselekményt pedig az idősíkok váltogatása pörgeti fel valamelyest. A lassan csordogáló, helyenként tagadhatatlanul megható filmet érdemes esős vasárnap délutánokra tartogatni, amikor nem jut eszünkbe azon morfondírozni, Muccino miért is akarta elmesélni ezt az ezerszer látott történetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12476