KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az örömváros

Báron György

 

A film nemzetközi, főhőse amerikai, története Calcuttában játszódik, s német forgalmazó jóvoltából került a magyar mozikba. Ez utóbbi csak azért érdemel figyelmet, mert a szereplők ékes németséggel beszélnek. Ezzel a tébollyal aztán a néző el is van egy ideig. Ámulva figyeli, amint az acélizmú szőke, kékszemű jenki hős Goethe nyelvén érteti meg magát a klasszikus műveltségű indiai páriákkal. Ismerős alaphelyzet: amcsi film a SAT 1-en – ezúttal mozivásznon. S mégis, tán ez a suta német szinkron is hozzájárul ahhoz, hogy belebonyolódván a cselekménybe, képzeletünkben az endéká filmek osztályharcos elszántsága idéződjék föl.

A Nagy Fehér Hős (Übermensch) Calcuttába érkezik, hogy megtalálja élete elveszett értelmét. Megtalálja. Személyes példamutatásával harcra vezeti a calcuttai elnyomottakat elnyomóik ellen. Él a városban egy nagyhatalmú, sötét tekintetű főgonosz, aki a cselekmény során kizárólag azzal foglalatoskodik, hogy válogatott gazemberségekkel törjön borsot nyomorúságos sorsú honfitársai orra alá. Megsarcolja a riksakulikat, még a leprások karitatív kórházát is. Valószínűleg az idők végeztéig ez lenne a rend Calcuttában, ha pechükre egy nyílt tekintetű houstoni orvos (Patrick Swayze) nem kap csömört a jóléttől, s nem éppen Calcuttába megy megtisztulni, a leprások és a riksakulik negyedébe. A megnyomorítottakban felébred a szunnyadó öntudat, fellázadnak a Sötétlelkű ellen. Ki hinné – győznek. Heppiend, mindenki boldog.

A riksakuli vidáman húzza tovább a riksát, nevetnek még a leprások is. Szép az élet, érdemes küzdeni.

Örömváros.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1300