KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alien 4

Kömlődi Ferenc

 

Hollywoodban divatosak a francia rendezők: a celluloid-Mekkában Luc Besson után a különös tehetségű Jean-Pierre Jeunet is szerencsét próbált. Sikerrel, merthogy az Alien 4 elkerülte a Csendes-óceán partjára tévedt európaiak készítette szuperprodukciók szokásos hibáit: nem amerikaibb az amerikaiaknál, de nem is intellektuális mázzal leöntött hibrid. Sőt, visszaköszönnek a Delicatessenben és az Elveszett gyerekek városában megszokott üdítő meseelemek, az álomszerű szín- és képvilág.

Jeunet saját erdejében dolgozott, merthogy hírnevét a tudományos-fantasztikumnak köszönheti. Ha még van egyáltalán értelme ilyesmiről beszélni.

Ripleyt leklónozták, kétszáz évvel halála után kel életre. Ő az új szörny anyja – a gonosz hadsereg ez utóbbiak gyártásába kezdett. Megszoktuk őket – az alienek helyesek, félelmet már nemigen váltanak ki. Mi több: érző lények, sötét összeesküvések kiszolgáltatott eszközei.

Na és a klónozás? Az régóta létezik, feltételezhetően előbb-utóbb emberklónok is világot látnak majd. Az android se riogat többé, pláne ha Winona Ryder küllemébe bújtatták – ő csodaszép, mint mindig, színészi teljesítményére nem lehet panasz. Úgy tákolták össze? Agyában különböző programok futnak? Az se újság: mindannyian a cyborg-lét felé tartunk. A fantasztikum nem itt keresendő.

Összeesküvés-elméletek, klónozás, robotizáció – a kilencvenes évek legdivatosabb és legaktuálisabb témái. A mutánsokról szólni tabu, csakhogy sejtjük, bizonyos katonai telepeken ilyeneket is legyártottak már. Az X-aktákat ismerjük, unjuk is eléggé. Ripley és társai más világokat járnak, s ahogy a magasból rácsodálkoznak a szépséges Földre, az Méliès öröksége. Jeunet még Hollywoodban is megőrzött valamit a filmművészet naiv gyerekkorából.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3616