KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmcenzúra

Hol a cenzúra mostanában

Bayer Zsolt

Legfelül már nincs semmi, megszűnt az ostoba ítészek testülete, mely évtizedeken át eldöntötte, mit is nézhetünk meg a moziban anélkül, hogy szocialista világnézetünk és erkölcsünk csorbát szenvedne.

 

Kozma Ilona, Filmfőigazgatóság

Megszűnt Magyarországon a filmcenzúra?

Igen, cenzúra nincs többé. S lehet, hogy meglepődik, de nem egyértelműen jó ez nekünk. A világ országainak többségében működik cenzúra. Svédországban például rendkívül szigorú. Ott vágnak is a filmekből. A kivágott részeket persze megnézhetik az érdeklődők egy erre kijelölt helyen, szűkkörű vetítés keretében, de azt egy testület dönti el, hogy mi kerülhet a nagyközönség elé. Azonkívül a legtöbb országban parlamenti szinten foglalkoznak a filmforgalmazással, pontos, mindenki által ismert törvényi szabályozás létezik. Nálunk ilyen sincs. A Filmfőigazgatóság ugyan szorgalmazza ezt, s azt is szeretnénk, ha működne megfelelő, korszerű cenzúra. Sajnos ebben az országban olyan negatív felhangja van magának a szónak, hogy nehéz lesz tenni valamit. S a mozikba pedig minden bekerül(het)...

Azért valahogy most is kategorizálják a filmeket... Milyen szempontok szerint?

A filmek egy része állami támogatást kap. Milyen szempontok döntenek? Hát, hogy melyek az értékes filmek. Tudom, azonnal felmerül a kérdés, mi az, hogy „értékes”. Nézze, egyes filmeknek szükségük van támogatásra, hogy egyáltalán eljussanak a közönséghez.

 

 

Gárdos István, InterCom

Milyen osztályokba sorolják ma a filmeket?

Vannak az úgynevezett támogatott filmek. Ezek esetében az állam „beszáll” a forgalmazásba. Másik csoport a járulékoltatott filmeké. Ezekre giccsadót vetnek ki, mely a jegybevétel tíz százaléka, s ezt az összeget közösen fizetik a forgalmazók és a mozisok. Végül létezik a harmadik besorolás, az ebbe tartozó filmek nem adóznak, de nem is kapnak támogatást. Van egy másfajta besorolás is, amikor a korhatárt szabják meg.

Ma Magyarországon bármilyen filmet lehet forgalmazni?

Jelenleg igen. Legalábbis elvileg...

 

 

Jancsó Gabriella, Dunafilm

– Ma nem létezik egységes szabályozás, hiányoznak az irányelvek a filmbesoroláshoz, a cenzúra pedig megszűnt. Általános megfogalmazás szerint ifjúságvédelmi szempontok az irányadók. De ez megfoghatatlan. Egy legitim testületre lenne szükség, amelyet a szakma és a közönség is elfogad. Ennek kéne dönteni, s a döntésnek, az értékítéletnek érvényt kellene szerezni. Szükséges, hogy ilyen testületi döntések legyenek konzekvenciái. Például horrort, pornót nem lehet reklámozni. Vagy a korhatári besorolásnak is legyenek konzekvenciái, mert ez ma senkit sem érdekel. Teljesen indifferens, hogy egy film támogatott-e vagy sem. Ez nem érdekli a forgalmazót, ő a kommerszet hozza, mert az az üzlet. Itt azonban el kell oszlatni egy távhitet. Nem a horror és a pornó hozza a nagy bevételt! A sikerlista első tíz helyén nem szerepel ilyen „mű”. Azt hiszem, ez nagyon fontos...

 

 

Révbíró Tamás, Vico

A videóforgalmazásra is az általános szabályok érvényesek?

A VICO egy különálló vegyesvállalat, amerikai partnerrel. Természetes dolog, hogy nálunk is az üzleti szempontok döntenek. De például pornót nem tartunk, nem azért, mert megtiltották, egyszerűen így döntöttünk.

Elméletileg uszító, fajgyűlölő filmeket is forgalomba lehet hozni ma Magyarországon?

– Gyakorlatilag igen, sajnos. Létezik törvényi tiltás, de ennek érvényesítésére ma nincs lehetőség. Nincs megfelelő apparátus, mindenki azt tesz, amit akar. Ez persze nemcsak a filmforgalmazásra igaz. De a film ráadásul inkább üzlet, mint kultúra – legalábbis így tekintik –, s ezért kevésbé figyelnek rá oda. Megjelentek az alternatív forgalmazók, s ezzel áttekinthetetlenné vált a piac. Ma képtelenség keretek közé szorítani azokat, akik erkölcstelenül vágnak bele az üzletbe, a gyors meggazdagodás reményében.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 08. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4062