KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Thelma és Louise

Koltai Ágnes

 

Thelma és Louise afféle női cowboyok; végigszáguldoznak fél Amerikán, betérnek néhány csehóba, hogy felhajtsanak egy-két pohárral, lopnak az élelmiszeráruházból, ha elfogyott a pénzük, az országúton bátran felveszik a versenyt akármelyik úrvezetővel, s a fegyvert is meglehetősen ügyesen forgatják.

Thelma és Louise barátnők; az előbbit nem akarja elvenni link, álmodozó barátja, az utóbbit kis híján megőrjíti betegesen pedáns férje. Két amerikai cow-girl ilyenkor nekivág a végtelen útnak, hátha valami jó kis kalandba keveredhet, így is lesz.

Thelma és Louise elnyomott nők, akik kínjukban hasonló agresszivitással vesznek elégtételt. Kedvtelve lőnek, ha picit bepörögnek. De szívesen kokettálnak „vidéki fiúkkal”, s még szívesebben nevetik ki őket, végtére is ostoba fajankók, fantáziátlan csirkefogók, s csak a kalandot keresik. A lányok is, de ezúttal ezt csak nekik lehet.

A Thelma és Louise női road-movie; legújabb filmje annak a Ridley Scottnak, aki az Aliennel (A nyolcadik utas: a halál) a leghírhedtebb rendezők, a Fekete esővel pedig a legbátortalanabb ijesztgetők asztaltársaságát bővítette. Scott ezúttal a country-zenészekkel kokettált –, merthogy a fegyverforgató frusztrált hölgyek történetében mégiscsak a zene a legjobb. Meg a szőrén megült autó, a tucatszám fogyasztott sör és a Grand Canyon. Ne mondják, hogy nincs új a nap alatt!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4242