KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kegyetlen játékok

Ádám Péter

 

Az alapötletet az író-rendező, Roger Kumble a francia Choderlos de Laclos-tól (1741-1803) kölcsönözte, mai amerikai környezetbe helyezve a történetet: a két – egymással ambivalens viszonyban levő – mostohatestvér, a két frusztrált és szex-mániás New York-i aranyifjú egyetlen szórakozása, hogy szakmányban „rontja meg” a környezetében levő ártatlan lányokat – nagyjából ennyi maradt a filmben Merteuil márkíz és Valmont gróf körmönfontan diabolikus alakjából, a mű vallási, intellektuális, lélektani, nyelvi és morálfilozófiai mélységeiből pedig úgyszólván semmi. Roger Kumble nem is tünteti fel a stáblistán a Veszedelmes viszonyokat, és ez így is van rendjén: a filmnek alig van valamivel több köze Laclos zseniális művéhez, mint a Csárdáskirálynőnek A szellem fenomenológiájához.

Érdemes rajta elgondolkodni, vajon ezt a levélregényt miért fedezi fel a mozi újra meg újra. Laclos műve alighanem azzal vonzza a filmrendezőket – ahogyan valamikor Roger Vadimot, majd Frearst és Formant -, hogy a korlátlan önzésnek, a negatív empátiának, a mások lelkiismeretlen manipulálásának és az ördögi gonoszságnak olyan bámulatosan pontos lélekrajza, amelynek számos érintkezési pontja van a 20. századdal, az ezredforduló emberének nárcisztikus és sivár belső világával.

Kérdés azonban, hogy – analógiák ide vagy oda – ez az alaphelyzet csakugyan kiszakítható-e a 18. század társadalmi környezetéből. Ahhoz ugyanis, hogy a történet működőképes legyen, elengedhetetlen a két hős, Merteuil márkíz és Valmont gróf alakjának már-már sátáni dimenziója. Márpedig ezt a dimenziót a regényben annak köszönhetik, hogy nagyon is létező erkölcsi és vallási értékrendet próbálnak nagy igyekezettel és leleménnyel lerombolni.

Ezek a mai Merteuil márkízok és Valmont grófok azonban már nem ütköznek komoly közegellenállásba: nekik – szilárd értékrend híján – legföljebb az áldozatok szirupos naivságával és idétlenségével kell „megküzdeniük”. Ez a magyarázata annak, hogy ebben a filmben az áldozatok ugyanolyan szánalmasak, kisszerűek és jelentéktelenek, mint a hóhéraik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4522