KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Szükségszerű uborkaszezon?

Csatári Béla

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Gondolom, Önök „hivatalból” is figyelemmel kísérik a moziműsort, nyáron is. Nem tudom, megegyeznek-e tapasztalataink; nekem olybá tűnik, hogy a nyári hónapok filmbemutatói kizárólag az igénytelen nézőkre számítanak. Pedig tudtommal közismert tény, hogy a moziba járók többsége a fiatal korosztályokból kerül ki, s nyáron van szünet nemcsak az általános és középiskolákban, de az egyetemeken is.

Olvastam, hogy az USA-ban, Franciaországban, Olaszországban gyakran mutatnak be igényes filmújdonságokat a június–szeptember közötti időszakban: éppen az említett rétegek érdeklődésére számítva. Ám azt is olvastam valahol, hogy a magyar filmrendezők állítólag sértésnek tekintenék, ha nyáron rendeznék meg új filmjük premierjét. Nincs is magyar bemutató legalább két hónapon át! Vajon Pasolini, De Sica, Fellini, Bertolucci jónéhány – azóta klasszikussá érett – alkotásának miért nem ártott, hogy augusztusban, szeptember első napjaiban volt az ősbemutatója Rómában, Milánóban?

A szabadtéri színpadokon is sokáig csak habkönnyű csacskaságokat játszottak nálunk; míg az utóbbi néhány év örvendetesen megváltozott gyakorlata be nem bizonyította, hogy fajsúlyos művek is zsúfolt nézőtereket vonzhatnak a meleg hónapokban. Miért épp a moziműsor összeállítói – és a jelek szerint csak nálunk – ragaszkodnak olyan mereven az idejétmúlt „uborkaszezon”-koncepcióhoz? És vajon miért nem jut eszükbe úgynevezett „elő-premiereket” rendezni igényes művészfilmekből a nyári hónapokban Budapesten kívül például Siófokon, Balatonfüreden, Sopronban, meg a többi, ilyenkor nagyvárosnyi népességű üdülőközpontban?

Nálunk nyaraló római barátom – egyetemista –, moziba akart menni egy esős júliusi napon. Égett az arcom, mikor lefordítottam neki a heti moziműsort; mert azt a néhány, művészileg is értékes filmet, ami eldugott kis mozik műsorán szerepelt, ő már mind évekkel ezelőtt látta. A moziműsor egésze pedig az igényes néző számára: maga a sivatag.

Tisztelettel

Csatári Béla egyetemi hallgató

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6034