KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Eladó kísértet

Karcsai Kulcsár István

 

René Clair nyolcvankét éves, Párizsban él, a filmművészet mibenlétéről elmélkedő könyveket ír. Mái-nem forgat filmeket. Élő halhatatlan. Nemcsak a filmtörténet lapjain megörökített filmjei révén, hanem rangja miatt is. „Halhatatlanoknak” nevezik azokat, akik a Francia Tudományos Akadémia tagjai sorába kerülnek. René Clair az első volt, akit filmes körökből ez a jeles testület tagjai sorába választott. Külön becsületére válik, hogy minden rendű halhatatlanságát kizárólag vidám alkotások készítésével vívta ki. 1923-tól eredeti és ötletes vígjátékok sorát forgatta, ötleteiből még ma is sokan élnek, és nem kisebb mesterre gyakorolt, finoman kifejezve, „hatást”, mint Charlie Chaplin. Nagy erénye volt Clairnek egyéni hangja, amit hazájától távol, Angliában, Amerikában is meg tudott őrizni. Az Eladó kísértet, első külföldön forgatott filmje, 1936-ban világsiker volt. Korda Sándor produkciójában forgatta Angliában. Fanyar humorú kísértethistória, mely egész iskolát csinált, sőt maga Clair is megismételte az ötletet egy évtized múltán. A Clairre jellemző fordulatokban gazdag meseszövés, ironikus humor ezúttal megcsipkedi kissé az európai értékeket egyszerű áruként felfogó amerikai szemléletet is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7745