KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Futárszolgálat

Harmat György

 

Elhagyott tárgyakon kocsizik a kamera. Krím, 1920. Fehérek: hárman, köztük egy ezredes. A vörösökre támadnak, kivégzésükkor megszöknek. Hirtelen váltás: Peregudát, a vörösparancsnokot az orvos hazaküldi a frontról. Vonatablak közelijén (becsapódó lövések) a főcím. A harmadik szál Aurinyé, Csicserin diplomata-futáráé, aki végül Peregudával megy lettországi küldetésbe. A fehérezredes és társai rájuk törnek, Auriny meghal.

Példás kalandfilmkezdet után lassul le Villen Novak filmjének tempója, bár nagyrészt hatásosan ragaszkodik a műfaj szerkesztési szabályaihoz. A szép formai ívet (a végén közelítés a szétlőtt ablakra) kétszeri iskolás lezárás toldja-töri meg. A rendező szándéka szerinti emberi dráma pedig nem jön létre, mert az árnyaltság sematizmusba torkollik. A „veterán” Pereguda és a fiatal Auriny konfliktusa úgy oldódik meg, hogy kiderül: az úriember külsőt a veszélyes futármunka követeli meg, Auriny semmiben sem marad el barátjától. A provokációból kiugorni készülő zászlóst társai teszik el láb alól, akárcsak a gonosz ezredest. A kalandfilm, ha következetes, elviseli a leegyszerűsítést. A történelmi-társadalmi-lélektani elemzés nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7909