KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törésteszt

Kolozsi László

Crash Test Dummies – osztrák, 2006. Rendezte és írta: Jörg Kalt. Kép: Eva Testor. Zene: Bernhard Fleischmann. Szereplők: Maria Popistasu (Ana), Bogdan Dumitrache (Nicolae), Simon Schwarz (Jan), Kathrin Resetarits (Martha). Gyártó: Amour Fou Filmproduktion / Icon Film. Forgalmazó: Új Budapest. Feliratos. 93 perc.

 

Van, akinek a Crash Test Dummies-ról (a Törésteszt eredeti címéről) egy amerikai tévésorozat jut az eszébe, van, akinek egy rockegyüttes, és azt hiszem, azok a legkevésbé szerencsések, akiknek Jörg Kalt – szürke, de azért korántsem jelentéktelen – filmje. Kalt mintha végzetes és filmjére egyáltalán nem jól ható késztetést érzett volna arra, hogy megjelenítse, mit is jelent egy egyszerű román polgár számára az EU-csatlakozás. Mintha nem tudott volna letenni arról, hogy eu-komform mondanivalóval ízesítse kissé még keletlen, de némi nyámmogással fogyasztható művét. A Törésteszt egy igen lehangoló (bécsieknek egzotikus) bukaresti lakótelepen kezdődik, a két főhős, a román pár természetesen egy lerobbant Daciából startol, hogy elérje a Bécs felé – hazánk érintésével – közlekedő buszt. Kalt alkotásának nem csak a struktúrája, de a dialógusai és a története is a szépemlékű Ébrenjárók című magyar munkát idézi – sajnos azért is, mert az sem volt mentes az ellentmondásoktól. (Kiderül, hogy a lopott autó elszállításra váró hősök vízuma lejár, de visszafelé a határon mégis simán átengedik őket, holott az ellenkező irányba tartva még le is kellett vetkőzniük; beszélnek angolul, de németül meg sem tudnak mukkanni, a fiú semmit sem tud Madridról és a többi) A Töréstesztnek egyetlen mentsége van: az ide-oda vetődő, majd újra és újra egymásba ütköző, tulajdonképpen biliárdgolyóként mozgó alakok (Bécs kopott snookerasztalnak tűnik) lassan mintha álomba merülnének; egy álomvilágba. Ahol van ugyan Práter nevű hely. Van Árpád nevű maffiózó. De nincs idő. Nincsenek valóságos, hihető események. Az égiek (vagyis inkább Kalt) nagyot taszajt a szereplőkön, és azok tétován mozognak, meg sem lepődve azon, hogy ismét a másikba – vagy a másik ismerősébe, testvérébe – ütköztek. A Törésteszt (akárcsak a méltán népszerű friss román filmek többsége) nem az operatőr, hanem a színészek miatt marad emlékezetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9145