KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Út a vadonba

Nevelős Zoltán

Into the Wild – amerikai, 2007. Rendezte: Sean Penn. Írta: Jon Krakauer könyvéből Sean Penn. Kép: Eric Gautier. Zene: Eddie Vedder, Michael Brook és Kaki King. Szereplők: Emile Hirsch (Chris McCandless), Jena Malone (Carine), William Hurt (Walt), Marcia Gay Harden (Billie), Catherine Keener (Jan Burres), Kristen Stewart (Tracy), Hal Holbrook (Ron), Vince Vaughn (Wayne). Gyártó: Paramount Vantage. Forgalmazó: UIP - Duna Film. Feliratos. 140 perc.

 

Mi vesz rá egy jóképű, kimagasló intelligenciával megáldott, sportban is sikeres, friss diplomás és jómódú családból származó fiatalembert, hogy 22 évesen mindent elhajítson magától, ami addigi életéhez tartozik, és útra keljen, bejárjon sok ezer mérföld országutat, és végül az alapvető túlélést tűzze ki célul Alaszka vadonjában? Christopher McCandless 1990 nyara és 1992 nyara között ezt az utat járta meg, és végül élete is ráment a vállalkozásra: holttestét a szállásul használt autobuszroncsban vadászok találták meg hetekkel éhhalála után. A téma nyilván azért ragadta meg Jon Krakauer író figyelmét, mert fiatalon maga is megélt hasonló kalandokat – ahogy azt a McCandless naplójegyzetei és a szemtanúk vallomásai alapján írt, magyarul is megjelent könyvében elárulja. És a téma valószínűleg azért keltette fel Sean Penn lelkesedését – ami kitartott tíz éven át, míg végül a McCandless család hozzájárult a film elkészítéséhez –, amiért minden olvasó, illetve néző megborzonghat pusztán az eset hallatán: a civilizált ember egyik alapvető vágya, hogy megszabadulva a társadalmi keretektől kívülről tudja szemlélni életét, és a maga természetességében és zavartalan szabadságban tapasztalhassa meg azt. A Mount Ventoux-t megmászó Petrarcától a földet körülmotorozó Ewan McGregorig nagy a hagyománya ennek a tevékenységnek.

Sean Penn eddigi három rendezői filmje (Indián vér, Menekülés az éjszakában, Az ígéret megszállottja) után az Út a vadonba ismét a szuggesztív képi megjelenítés és az erős színészi alakítások egyensúlyára példa, ám a hangvétel itt sokkal személyesebb. Szakítva Krakauer könyvének dokumentarizmusával, a forgatókönyvet is maga író Penn két párhuzamos idősíkon, de egyenként lineárisan beszéli el az alaszkai hónapok eseményeit, illetve a diplomaosztótól a nyugati kalandozásokon át az Alaszkába indulásig tartó csaknem két év eseményeit. Az Emile Hirsch által játszott McCandless mellett a fiú húga (Jena Malone) szolgálnak elbeszélőkként, kiegészítve a McCandless által olvasott szerzők, Thoreau, Tolsztoj, London, Paszternak műveiből vett idézetekkel.

Penn a történetet az emberi élet fő szakaszainak megfelelő fejezetekre osztja, amely egyértelmű értelmezését adja McCandless döntésének, aki mintegy megzavarodott számítógépet, újraindítja az életét, majd új, immár teljesen őszinte kapcsolatokon keresztül építi újjá önmagát, hogy végül eljusson a bölcsesség megszerzéséig – nem eltagadva azokat a pontokat, ahol a fiú a különcségen túl a józan ésszel is szakított. Az útközbeni találkozások nemcsak a főhős fejlődéstörténetének állomásai, hanem kettős tükrökként működnek: legalább ugyanannyit mondd el a kalandról az, ahogy a McCandless-szel való találkozás során az epizódok szereplői saját életük végleg elveszített vagy még választható lehetőségeivel szembesülnek. Az út így már nemcsak a fiú által megélteket jelenti, hanem a munkavezető (Vince Vaughn), a hippi asszony (Catherine Keener), az öregember (az alakításáért Oscarra jelölt Hal Halbrook) saját történeteit is, illetve azt a lelki szenvedést, ami az otthon maradt szülők számára jelenti a megváltás lehetőségét abból a képmutatásból, ami a fiú döntését kiváltó legnyomósabb okként jelenik meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9325