KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Baader–Menhof csoport

Schreiber András

Der Baader Meinhof Komplex­ – német, 2008. Rendezte: Uli Edel. Írta: Stefan Aust regényéből Bernd Eichinger. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Peter Hinderthür és Florian Tessloff. Szereplők: Martina Gedeck (Ulrike Meinhof), Moritz Bleibtreu (Andreas Baader), Johanna Wokalek (Gudrun Ensslin), Bruno Ganz (Herold), Simon Licht (Mahler). Gyártó: Constantin / Nouvelles Éditions de Films (NEF) /. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 150 perc.

 

A német terrorizmus csúcskorszakának története (némi túlzással) bezsúfolható egy két ajtós szedánba. A méltán legendás, kétezer köbcentis, majd' kétszázzal repesztő BMW 2002-es szériagyártása 1968-tól 1976-ig tartott – a RAF első generációjának története 1967-től 1977-ig: a Benno Ohnesorg ellen elkövetett rendőrerőszaktól a stammheimi (ön)gyilkosságokig. 2009-ben öten ülnek az autóban: Andreas Baader, Ulrike Meinhof, Gudrun Esslin terroristák, valamint Uli Edel rendező és Stefan Aust író-újságíró-forgatókönyvíró. Aust nem először vezet Baader-Meinhof-Wagent: 1967-től Meinhof munkatársa volt a konkret magazinnál, újságíróként folyamatosan nyomon követte az eseményeket, ismereteire támaszkodva ő írta a leghitelesebb könyvet a német terrorizmusról, forgatókönyvírója volt Reinhard Hauff Stammheim című, a RAF-perről szóló filmjének.

Edel opusa Aust könyvéből készült. Precízen, kronologikus sorrendben villantja fel tíz év legfontosabb eseményeit, olykor elidőzve egy-egy jelentősebb RAF-csomópontnál, kiváltképp a végpontot jelentő stuttgarti Stammheim fegyházban megrendezett 200 napos tárgyalásnál. A pontos korrajz azonban nem elegendő egy valóban mély történethez, A Baader-Meinhof ügy így éppen csak több mozgóképes lábjegyzetnél, egyfajta megoldóképlet a német újfilm terroizmus-darabjainak utalásrendszeréhez. Például, s ha már autós hasonlattal kezdtük: a Baader-Meinhof-Wagen (a RAF előszeretettel lopott BMW-ket, innen a sajtóblikkfang) legnagyszerűbb jelenete a Németország ősszelben található. Citromsárga 2002-es gurul a német-francia határhoz. „A mi fajtánk Polót vezet” – bök a fejével a határőr a kocsi felé, a fiatal sofőrt bámulva még hozzáteszi: „de majd mi elkapjuk őket.” Edel mozija nem építi és nem is rombolja a RAF-mítoszt – persze lehet, hogy éppen ezért alkalmas arra, hogy friss vitákat generáljon a világháború utáni német történelem legvéresebb korszakáról. A BMW mindesetre még mindig az egyik legnépszerűbb autómárka.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9706