KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmes szívek

Boros József

Ismert hírlapi fordulattal élve: ma nem írunk arról, milyen kevéssel beérnénk egy esztrádfilm meseszövését, poénjait, sőt látványvilágát illetően, ha az énekes szuggesztív egyénisége, előadásmódja s a zene átütő ereje mindenért kárpótolna. Nem írunk róla, mert nem érdemes méricskélni, mi érdektelenebb: a diákhumor fáradt s ízléstelen utánzata, a színészek tanácstalan totyorgása, a képek bazári volta – vagy Fenyő Miklós immár második visszaélése a harminc év előtti rockzene gesztusaival s egy sztárrá bűvészkedett, (egyébként rokonszenvesen) szerény kislány szerény produkciója.

Ami viszont tűnődésre késztet, az a dramaturgia pazarló gazdálkodása. Ha ugyanis a forgatáshoz szükséges pénz annyiféle szponzortól folyt be, hogy a kötelező reklámok szinte elborítják, elfödik a szerelmes szíveket, végképp érthetetlen, miért nyúlik minden jelenet sokszorta hosszabbra, mint amekkora elég lenne belőle. Hogy egy zenés filmnek ritmusa se legyen, az már tényleg említésre méltó teljesítmény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=144