KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légörvény

Turcsányi Sándor

 

Van itt minden, mint karácsonykor. Sorozatgyilkos, gépeltérítő, hirtelen támadó vad égiháború, a szónak mind meteorológiai, mind rendőrhatósági értelmében, és nem utolsósorban karácsony. A rugalmasságáról és demokratizmusáról méltán ismert amerikai igazságszolgáltatás ugyanis a szeretet e szép ünnepén viszi kivégezni elítéltjeit. Piros alma, aranyág, minden finomság kerül ilyenkor a bitófa alá. A hóhér Jézuskának öltözik, a pribék kihízta a krampusz-jelmezt, míg a bűnös számára beköszönt egy hosszú, csendes éj.

Azért az elég jó, hogy Amerika olyan messze van ilyenkor. Ám semmi sem úgy van, ahogy. Az egyik bűnöző leöli a szállításukra rendelt rendőrséget és eltéríti a kivégzés helyszínére igyekvő légijáratot. A másik bűnöző meg leöli az egyiket, mert le akar zuhanni Los Angeles városára. Jaj! Szóval nagyjában-egészében arról van szó, hogy létezett egyszer egy hallatlanul ostoba moziszéria, Airport, 69-ben indult, mára már el is felejthettük volna, ha a Magyar Televízió a bosszantásunkra időnként nem rángatná elő, notabene: mindig úgy karácsony táján. Na, ennek azt hiszem a 75-ös darabjában Karen Black, aki ugyancsak szép teremtés volt, mint stewardess, a végén jól leteszi a gépet. A Légörvény végét nem árulom el, azt sem, hogy honnan lopták.

És még a lány sem olyan szép.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1503