KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egerszegi

Tamás Amaryllis

 

Film egy Mesterről: Egerszegi Krisztináról. Portréfilm arról, hogyan lehet megszüntetve megőrizni a személyiséget, megtartani a manipulálhatatlan Ént, és – ötszörös egyéni női úszó olimpiai bajnokként – belesimulni az élet természetes rendjébe.

A dokumentumfilm rendezői, ötletgazdái – nem mellékesen úszó és öttusázó sportemberek – Egerszegi tizenhárom esztendős pályafutásának hét évét, eddigi életművét, példaszerű szeretetreméltóságát és csorbítatlan nagylelkűségét térképezik fel. Ahogy tisztán tartja az érzelmeit, ahogy aszerint cselekszik – egy külső hatalomra épülő világban –, amit az intuíciója sugall. Ahogy bebizonyítja, hogy a lélek több, mint a „felsőbb Én”. Ahogy a szívére és az elméjére hagyatkozik döntései meghozatalakor, ahogy arra törekszik, hogy a teste összhangba kerüljön a lelkével. Ahogy tudatosan kéri és elfogadja segítői útmutatását, ahogy nem tud beléköltözni a negativitás. Ahogy bebizonyítja, a szándék nem pusztán vágy, hanem sokkal inkább az akarat felhasználásának módja: mi döntjük el, hogy önzőek vagy adakozóak legyünk, kegyetlenséggel vagy együttérzéssel tekintsünk magunkra és másokra, magunkat vagy a többieket szolgáljuk.

Egerszegi elkötelezettsége valójában önmaga számára tett ígéret. Megfelelt, megfelel a kihívásnak, hogy teremtsen. Alkotó.

A dokumentumfilm Egerszegi Krisztina „függőleges útját” követi nyomon, annak tisztánlátását erősíti, hogy „ami a szándékunk, azzá leszünk”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3162