KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aranyeső Yuccában

Mátyás Péter

 

Michele Lupo filmrendező és Bud Spencer egymásra találása nem újkeletfi, bár kétségtelen, hogy együttmunkálkodásuk eredményei (Seriff az égből, A seriff és az idegenek vagy az Akit Bulldózernek hívtak) nem hagytak bennünk mély nyomot. Ha csak nem negatív előjellel. A Piedoneként népszerűvé lett filmszínész ezúttal a vadnyugatot járja, alakját a rendező ismét eltúlozza a legendák módjára: övé a leggyorsabb colt, ha kell, több tucat embert intéz el puszta öklével, s egy fogadó teljes kínálatát képes végigenni. A film elejére akár felírhatnánk a jól ismert zenei figyelmeztetést: anche. Mert a vezérszólamot ugyan Bud Spencer játssza, ám nélkülözhetetlen szerep jut a tollakat hajában viselő indián barátjának, aki a veszélyhelyzetek teremtésével a cselekmény legfőbb mozgatója. Ezért a film eredeti címe: Figyelj a tollra.

Michele Lupo vadnyugati revüjében a siker szinte minden kellékét felvonultatja: portyázó indiánok éppúgy szerepelnek, mint bankrablás és kocsmai verekedés. A mese egyszerű és közérthető, a zenét Morricone szolgáltatja. A film annyira hevenyészetten torzítja el hőseit, a kellékek annyira a klasszikus western megromlott és akadémizált utánzatai, hogy az irónia – például egész indiáncsapat megfutamodása a főszereplő elől – viccé sekélyesedik. Ez a film kivonata mindannak, ami életünkben és a westernekben is hamisítvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/11 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5987