KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szemben a világgal

Deli Bálint Attila

 

Talán valamiféle különös időszámítás az oka annak, hogy Jean-Luc Godard Charlotte és az ő Jules-je című filmjét, vagy Claude Chabrol filmjeit, az Unokafivéreket, melyet a televízió is sugárzott és A szép Serge-et immár a klasszikusok között találjuk? Hiszen ezek az alkotások alig valamivel több, mint húszesztendősek. Meghazudtolják korukat, ma is élvezhető mestermunkái annak a francia új hullámnak, mely – többek közt – Gérard Blain nevét is „bevitte” a köztudatba, sőt, aki A szép Serge címszerepével a világhír magaslataira érkezett.

Most, amikor Blain a kamera mögött foglal helyet, hogy mint a Szemben a világgal rendezője alakítson, láthatóan őriz valami nosztalgiát a „lázadó filmiskola” iránt. Feltehetően ezt leplezi, amikor filmjében a „matematizált” terrorista tragédiáját fogalmazza meg. A film főhőse, Pierre, ugyanis, mintha valamely dramaturgiai számítógép programja szerint veszítené el élete alapvető értékeit. A tragikus hős kész jellemként mutatkozik be már az első képsorban. Pierre a megszemélyesült totális tagadás. Persze, azért jó fiú is – a szomszéd nénik szerint. És ugyanígy látja a dolgot, habár némiképp más szemszögből, Pierre hidegen romlott homoszexuális rajongója, aki természetesen krőzus, amolyan párizsi módra.

Hősünk lépésről lépésre szorul a megváltó és bukást hozó tett felé. Tragikus társtalansága a francia társadalom körképével igazolt választás eredménye: az FKP eszerint kispolgár-nevelde, a diákmozgalmak ágálása kései gyerekeskedés, minden – úgymond – reális kompromisszum – önáltatás. Pierre tehát, amikor megöli „rajongóját”, a homoszexuális hajlamú nagyvállalkozót, nem „klasszikus” gyilkos, hanem végrehajt egy történelmileg már meghozott, de számára kivárhatatlan ítéletet.

Hogy mégsem szeretem Blain Pierre-jét, az talán azért van, mert nem ő választja a hajthatatlanságot, hanem a hajthatatlanság választja őt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6671