KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kis rendőr nagy napjai

Veress József

 

Vlagyimir Fokin két legyet akart ütni egycsapásra: filmjében a társadalmi mondanivalót kalandos történet fordulataival házasította. Láttunk már efféle kísérleteket, sőt emlékezetes eredményeket a mozivásznon, elvégre gondolatiság és izgalom jól megférhet egymással. (Két példa a közelmúltból: az olasz Félek és a szovjet Szibériáda.)

A pályakezdő rendezőnek azonban nem sikerült megbirkóznia ezzel a feladattal. Tételével, miszerint a huligánoktól meg kell szabadítani a tisztességes emberek világát, maximálisan egyetértünk, annak ellenére, hogy a megállapítás nem valami egetverően újszerű. A jóformán tejfelesszájú nyomozópalánta, a sztori hőse is megnyerte tetszésünket, noha vakmerősége már-már valószínűtlen, és az ifjú nyomozó egyben-másban hajdani idealizált figurákra emlékeztet. A banditák ellen folytatott (sikeres) hadjárat nélkülözi az eredetiséget. Minden mozzanatot előre kitalálunk, így aztán aligha rághatjuk a körmünket a nézőtéren. Zavaró a szemlélet naivitása is, akárcsak a fekete-fehér jellemek összecsapása. Irónia csupán az álomjelenetet színezi.

Amit dicsérhetünk: a mesterien fotografált verekedési jelenet két párhuzamosan haladó vonat között – igazi profi-színvonalra vall. Aztán megint eltávolodnak a szerelvények... A lelkes Kulik nyomozó bizony azt is kideríthetné, hogy hogyan szegényedett el a konfliktus, s mi okból telepedtek rá a közhelyek az érdekesnek ígérkező szituációkra.

Fokin tehetségéből legközelebbi alkotása talán többet fog elárulni. A főszereplő Andrej Taskov ezzel szemben bizonyított: jó képet vágva a sematikus „szupermen” szerepéhez megcsillantja jellemábrázoló tehetségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7377