KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/május
• N. N.: A megszólított ember Történészek kerekasztal-beszélgetése
• Létay Vera: Magadban, volt-gyermek... Napló gyermekeimnek
• Zsugán István: Egy-egy ujjlenyomat Beszélgetés Mészáros Mártával
• Klaniczay Gábor: Rockvázlat, történelmi háttérrel István, a király
• Fekete Sándor: A história hátországában A postakocsi
• Schéry András: Európai komédiák olasz módra Budapesti beszélgetés Ettore Scolával
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Történelem – tánccal, énekkel Nyugat-Berlin

• Bikácsy Gergely: Gyilkos lehetsz! Hitchcock
• Xantus János: A múló idő és a meztelen király
• N. N.: Hitchcockról a Filmvilágban
• Veress József: Színvonalas furcsaságok Hollandiai filmpanoráma
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Führer nevében
• Szilágyi Ákos: Klapka-légió
• Hollós János: Missouri fejvadász
• Vanicsek Péter: A harmadik királyfi
• Farkas Miklós: Elveszett egy kékszemű
• Harmat György: Csillagom, halálom
• Ardai Zoltán: Kéjnő Kaliforniába készül
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Belpolitika
• Csepeli György: Az igazi családtag
KÖNYV
• Hollós János: Hálóba fogni a filmet
POSTA
• Bikácsy Gergely: Arról a szubjektív tényről...
• Hegyi Gyula: Nem vitatom...

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kultuszmozi

A Gotham–Sin City tengely

Bűnös városok

Kovács Marcell

A noir-képregények nyúzott hősei visszaköltöznek a moziba.

 

A képregények első bűnüldözői, a sármos Dick Tracy, a titokzatos Spirit, vagy Dashiell Hammett X-9-es ügynöke még a korai comics-éra komikus modorában vívták harcukat az alvilág ellen. Később, a szuperhősök tömeges megjelenésével a gonosztevők is veszedelmesebbé váltak, de a fiatal olvasóközönségre tekintettel mindig a színes ruhás őrangyalok kerekedtek felül.

A hetvenes években a szabadulóművészből először muzsikussá, majd újító képregényművésszé lett Jim Steranko pop-artos–pszichedelikus képei beárnyékolták a történetek kötelező optimizmusát. A már tényleg regénynyi terjedelmű Red Tide rendhagyó módon hosszabb szövegekkel kísért képsorozatban mesélte el Chandlerre keresztelt magánnyomozójának sötét kalandjait. Steranko árnyéklabirintusa Frank Miller Sin Cityjének elsőszámú ihletője. Miller az a szerző, akinek a mai angolszász tömegképregény a legsötétebb tónusokat köszönheti. Először Daredevilből faragott nyúzott noir-figurát, majd a kifáradás jeleit mutató szuperhős-műfajnak új lökést adó The dark knight returnsben az öreg Batmant megszállott önbíráskodóként állította újra csatasorba. Ez a zord – de nem humortalan – hangvétel jellemzi a Sötét Lovag ábrázolását azóta is, Tim Burton sötét mozimeséiben, Bruce Timm elegánsan noiros rajzfilmjeiben és a DC Kiadó újabb és újabb képregénysorozataiban egyaránt.

A Batman-mondakör oldalhajtásain különösen gyakoriak a baljós árnyak: a Point Blank-átiratával elhíresült Ed Brubaker legéletképesebb szériája, a szintén noir-mániás Greg Ruckával közösen írt Gotham Central tökös zsarutörténet Batman nélkül. Realista látványvilágáért Michael Lark a felelős, aki a kilencvenes évek egyik legkifinomultabb nagykiadós sorozatában, a Terminal Cityben mutatós art deco-köntösbe bújtatta Dean Motter futurista noir-tablóját. Az undergroundból érkezett, de mára az egyik legfoglalkoztatottabb szerzővé vált Brian Michael Bendis híre Hollywoodig is eljutott: szövegbuborékokban tobzódó jópofa szuperhősös krimije, a Michael Avon Oeming noiros világítású képeivel kísért Powers filmváltozatának már folynak az előkészületei, de karcos korai fotó-noirjából, a Jinxből is forgatókönyv készül.

A szuperhősök kalandjai után újabban mintha a noir-ihletésű képregénysztorikban látna fantáziát a filmipar. Az önmarcangoló film noir hős közvetlen képregényes leszármazottja, a Hellblazer-sorozat John Constantine-je, akár egy punk rockon és mágikus szakkönyveken nevelkedett Robert Mitchum, a filmvásznon jólöltözött dohányzásellenes reklámfiguraként jelenik meg. Pedig az efféle rideg és kegyetlen történetekhez cukormentes feldolgozás illene.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 32-33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8279