KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apáim története

Margitházi Beja

Stories We Tell – kanadai, 2013. Renezte és írta: Sarah Polley. Kép: Iris Ng. Szereplők: Michael Polley, Harry Gulkin, Susy Buchan, John Buchan, Mark Polley. Gyártó: National Film Board of Canada. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 108 perc.

Masszív meglepetést fog okozni az Apáim története mindazok számára, akik Sarah Polley-t elsősorban a Váratlan utazástól (1990-96) a Hibridig (2009) a szemük előtt felnövő gyerekszínészként tartják számon, de azoknál sem fog elmaradni a székhez szegező, emocionális hullámvasutazás, akik esetleg látták korábbi önálló rendezéseit (Egyre távolabb, 2006; Volt egy tánc, 2011). Polley kényes témát érintő, személyes magánéleti ihletésű első dokumentumfilmje ugyanis nemcsak a családtörténeti téma és az emlékezetműködés életteli, árulkodó részletekben gazdag megjelenítése, de szikrázóan intelligens lélektani látlelet, a dokfilm műfaji és formai kereteit is továbbgondoló, többszörösen önreflexív alkotás, mely nem mellesleg magabiztos kézzel és szórakoztatóan vezeti végig nézőjét a saját színészcsaládja körüli, néhány kívülállót is durván beszippantó érzelmi labirintuson.

Sarah számára eleinte maga a forgatás kínálja 11 évesen elveszített, életvidám anyja megidézésének lehetőségét, de az Apáim története (sajnos a magyar cím igazi melléfogás) fokról fokra alakul át a többi családtag és ismerős emlékeit, véleményét firtató és ütköztető nyomozássá, melynek váratlan, bámulatra méltó dramaturgiai tudatossággal adagolt fordulatai a több mint másfél órás játékidő alatt végig fogva tartják az egyre érintettebb nézőt. És miközben fokozatosan középre tolódó színész apja narrációjában a felszín alatt élet és halál súlyos drámái sötétlenek elő, a legtöbb érintett egészséges öniróniával, sírva-röhögve kommentálja, és időnként zavarba ejtő őszinteséggel ragadja meg a lényeget. A múlt pontosan már nem rekonstruálható, de átélhető, Polley pedig kíváncsi, kíméletlen, vicces és okos detektív, riporter, rendező és szerkesztő, filmje pedig kihagyhatatlan, kötelező darab, mely még a végefőcím utánra is tartogat egy csöppet sem mellékes, kacagtatóan kínos fordulatot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11640