|
|
|
MoziMacondoSoós Tamás Dénes
Macondo – osztrák, 2014.
Rendezte és írta: Sudabeh Mortezai. Kép: Klemens Hufnagl. Szereplők: Ramasan
Minkailov (Ramasan), Aslan Elbiev (Isa), Kheda Gazieva (Aminat). Gyártó:
FreibeuterFilm / ORF Film/Fernseh-Abkommen. Forgalmazó: Klorofilm. Feliratos. 98 perc.
Manapság közel kétezren
élnek azon a csecsenek által Macondónak nevezett lakótelepen, amely az ötvenes
évek óta nyújt átmeneti szállást az Ausztriába érkező menekülteknek. A leélt,
paneles közeg határsáv Nyugat és Kelet, civilizáció és vadon között, ahol a
menekültstátuszért folyamodók igyekeznek boldogulni és szótlanul belesimulni az
osztrák társadalomba. Itt lézeng húgaival és a környezetet előszeretettel
rongáló barátaival a fiatal Ramasan, kinek apja csecsen lázadóként halt hősi
halált, anyja pedig melankóliába és a napi robotba temetkezik, így aztán a
családfenntartás felelőssége is Ramasanra hárul.
Mint a Dheepan, úgy a Macondo is belülről, kiszolgáltatott emberek bőrén keresztül
érzékelteti a menekülttapasztalatot, de nem az integráció örök kérdésére
futtatja ki történetét. Sudabeh Mortezai a coming
of age-sztorik hagyományaihoz illeszkedve inkább azt firtatja, hogyan
formálnak személyiséggé egy tizenéves gyereket az őt ért benyomások, hatások,
traumák. Mi a súlya például a fiút 11 évesen már felnőttnek tekintő és a
muszlim vallás tekintélyelvűségét továbbadó csecsen kultúrának, a bosszú vagy a
család megóvása felé vezetnek-e a példaképnek tekintett felnőttek szavai, s
milyen rémálommá csomósodnak a hazából való elmenekülés élményei.
Az integráció végül a
film stílusában, és nem a menekültek közösségében valósul meg, ahol még a
gyerekek között, a focipályán is újratermelődik a rasszizmus és a szegregáció.
A Macondót író és rendező Sudabeh
Mortezai maga is tizenévesen települt át családjával Iránból Ausztriába, s első
játékfilmjében természetes könnyedséggel olvad össze az osztrák
dokumentarizmus, az európai művészfilm és az iráni modernizmus hagyománya.
Hiszen míg a kószálása során a társadalom visszásságait megpillantó
gyerekszereplő a Hol a barátom házát
vagy A fehér léggömböt idézi fel, addig
az őt követő, hosszan kitartott kézikamerázások az európai művészmozik régóta
(el)használt nyelvét mutatják meglepően frissnek és hatásosnak. Egyszerre
fontos és hatásos film tehát a Macondo,
amely főként a kulturális minták és kötelességek közt őrlődő fiú lelki életéről
rajzolt pontos folyamatábrája miatt érdemes a figyelemre.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 28 átlag: 5.14 |
 |
|
|
|
