KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fallal szemben

Vincze Teréz

 

A török származású, német rendező, Fatih Akin filmje, amely az idei Berlini Filmfesztiválon nagy sikerrel debütált (a fesztivál nagydíját, az Arany Medvét nyerte el), egy ősrégi, jól bevált motívumot (tragikus szerelem) vegyít egy ugyancsak nagy hagyományú és mostanában újra igen divatos elemmel (etnikai és kulturális különbözőség). Kézenfekvő lenne, hogy a hamburgi török diaszpórához kapcsolódó történet, a korosodó (de határozottan karizmatikus) alkoholista csavargó (Cahit) és a csodaszép török lány (Sibel) szerelme valamiképpen a németek/nyugat vs. törökök/muszlimok erővonal mentén szolgáljon tanulságokkal, de – mondhatni, szerencsére – a film a hangsúlyt olyképpen helyezi át, hogy mindez a modernitás és a tradicionalitás ellentéteként jelenjen meg.

Sibel szigorú muszlim családjától szeretne menekülni, s egyetlen kiutat lát: álférjet kell találnia, hogy az álházasság fedezékében szabadon élhessen. Természetesen megfelelő török férfire is szüksége van tervéhez, választása Cahitra esik, akit egyik sikertelen öngyilkossági kísérlete után ismer meg a kórházban. Az önpusztító nihilista és az önpusztító hedonista kezdeti érdekházasságából és szigorúan praktikus funkciókra berendezett kapcsolatából – minő meglepetés – lassanként kezd kibontakozni egy nagy szerelem, amely még azelőtt tragikus véget ér, hogy valóban elkezdődhetne.

Cahit és Sibel története: akár egy archaikus szerelmi ballada, amolyan jófajta népköltés, és pontosan erre játszik rá a film szerkezete is, amennyiben történéseit egy tradicionális török zenekar útikönyveket idéző isztambuli háttér előtt előadott szerelmi balladája tagol fejezetekre. S ahogy a film egészében is csak látszólag fontos az etnikai színezet és sokkal fontosabb a tradíciókhoz való viszony, úgy a zenekar esetében is csak a zene tradicionális, amúgy elegáns öltönyben feszítenek.

A film rendkívüli erejének forrása a két főszereplő pompás játéka, ahogyan a két – teljesen másként – szilaj, önpusztító és kiúttalan figura lassú átalakulását, összecsiszolódását és tragédiába forduló sorsát megformálják. Kiemelendő még a hallatlan érzékkel adagolt humor, amely többnyire az emigráció és a tradíció tematikájához kapcsolódva bukkan elő, illetve a szereplők jellemét árnyalja. A Fallal szemben összességében szép példája annak, hogy a művészi siker legfőbb záloga az a bizonyos – nehezen meghatározható – arányérzék, semmi más.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1608