KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vodka Lemon

Kolozsi László

 

Négy-öt évvel ezelőtt valamelyik amerikai magazin összeállította a világ leglakhatóbb-legélhetőbb városainak listáját. Figyelembe vették, hogy az adott városban milyen a klíma, a tömegközlekedés, milyen szórakozási lehetőségek vannak, milyen az ott lakók közérzete, és természetesen az is számított, hogy maga a város mennyire szép; ezért is lett az első Róma (a második Sydney, a harmadik Firenze). Az a város, amelyikben a Vodka Lemon játszódik, alighanem a lista utolsó helyezettje lenne: a lakhatásra-életre legalkalmatlanabb helyek egyike. Valahol az Ararát közelében, Örményország kurdok lakta részén fekszik. A tömegközlekedést egy leszakadt busz jelenti, ami hatalmas hóbuckák közt közlekedik; a városlakók vagy a teljesen kifosztott művelődési házba mehetnek vodkázni, vagy kimehetnek – busszal – a pár kilométerre fekvő temetőbe: ez jelenti a szórakozást; minden ház olyan, mint a nálunk a hatvanas években épült jellegtelen falusi házak; mindenki felfoghatatlanul szegény: Hamo (Romen Avinian) mindenét eladja, hogy meg tudjon élni. Még a nászajándékba kapott intarziás szekrényét is, a tévét is: lassan kiürül a lakása, csak a képek hiánya, a fehér foltok maradnak a falon. Hamo Franciaországban élő fiától vár segítséget, pénzt; oldalkocsis motorkerékpárral megy a postára, ha üzenetet kap: levele érkezett. De soha nincs pénz a levélben. Hamo egyedül él; özvegy, szinte minden nap kimegy a volt felesége sírjához. A temetőben ismerkedik össze az út szélén Vodka Lemont áruló Ninával (Lala Sarkissian), a szép özvegyasszonnyal: együtt utaznak a buszon, de nem mernek egymáshoz szólni. Az egyébként mindig kemény és szikár Hamo sután, bátortalanul közeledik. Kopár életükbe nehezen ereszt gyökeret a szerelem.

A történet mellékszereplői Nina és Hamo rokonai; Nina prostitúcióra kényszerülő zongorista lánya (az egyik legszebb színésznő, akit az utóbbi időben láttam), Hamo fia és unokája. Nincs egy sem köztük, aki feladta volna – talán csak Hamo fia –, aki elvesztette volna azt, ami ezt a filmet is élteti: a reményt. Hiner Saleem filmje egy idős szerelmespárról szól, a szerelem szükségességéről; a születéséről. A Vodka Lemon – mint kiderül – keserű: nem is tudja senki, miért e név. Hiner Saleem a lekopott, rongyos kurd tájban mindenesetre épp ilyen mandulakeserű filmet készített; a Vodka Lemon, ha nem is derűs, de mindenképpen kedves történet: Chagall-kép, rengeteg fehérrel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1896