KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyszerű emberek

Bori Erzsébet

Hal Hartley amerikai filmrendező. Nem a hollywoodi fajtából, de nem is az európai iskolázottságúak közül. Az óvilági mintákkal való hasonlósága csak esetleges és felszíni. Kétségtelenül szívébe véste azonban a nagymesterek egy tanítását: mindenki ugyanazt a filmet csináljá egész életében.

Immár valamennyi munkáját láthattuk idehaza, beleértve a főiskolai dolgozatokat is, a legutóbbi, Isabelle Huppert kedvéért kicsit franciásra vett melodrámát, Az amatőrt is. Legyen rövid, hosszú, korai vagy kései, egyazon film variánsairól van szó. Ugyanazok a témák, alaphelyzetek, konfliktusok, ugyanazok a párbeszédek, gesztusok, arcok, ugyanaz a fényképezés, vágás és zene. Hartley pályáján nemhogy előrelépést, fejlődést nem észlelni, de szemléletváltozást, új eszmék felbukkanását sem. Akármelyik filmjét nézed, láttad mindet.

Hősei egyszerű, becsületes, „all american” figurák, fehérek, angolszászok, és hisznek a protestáns etikában. Belül, a szívük mélyén akkor is ilyenek, ha történetesen hardpornó csillag, bérgyilkos a polgári foglalkozásuk, vagy azt beszélik róluk, hogy az imént megölték az apjukat, viharos ifjúkorukban felrobbantották a Pentagont.

Hartley a kisvárosi (elővárosi) Amerika világa iránt tanúsított szembetűnő érdeklődése David Lynchet idézi meg, ez a rokonság megint csak látszólagos: világképük nagyon is eltérő. Lynch bűnbeesési szakértő, Hartley szereplői legfeljebb hibákat követnek el – esetenként büntetőjogi következménnyel. Az Egyszerű emberekben két fiú keresi az apját, ki hírhedt terrorista, s évtizedek óta bujkál. Az idősebb fiú egy sikeres rablás és egy szerelmi csalódás után van, a fiatalabb szemüveges, és folyton olvas. Találkoznak egy nővel, vagyis kettővel, körülöttük feltűnnek a Hartley-antológia jellegzetes alakjai, csudabogarai, úgy mint dúlt lelkű rendőr, frankomán benzinkutas, epilepsziás román anarchista lány. A papáról végül kiderül, hogy nem „az” és nem is olyan: galambősz úriember, emelkedett eszmék és szép fiatal lányok rajongója.

Nincs a világon semmi baj Hal Hartleyval. Tehetséges, ügyes, szellemes, szórakoztató. Van ízlése és humora: Csak már nagyon unom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=846