KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Interaktív média

Digitális varázstükrök

Strommer Nóra

Kibertükör, időtükör, fúziótükör a Csodák Palotájában. Digitális kamera által homályosan és megsokszorozva.

 

Ez „az érdekes kép minden pillanatban változik, ahogy künn az emberek összekeverednek”– olvashatjuk egy 2006-os interaktív multimédia-kiállítás katalógusa helyett az 1896-os Millenniumi Lapokban annak az össznépi látványosságnak a leírását, ami a camera obscura elvén alapulva ejtette ámulatba kora közönségét. Az okuloszkóp névvel illetett szerkentyű egyszerre szolgálta közönsége szórakozását és okulását, ahogy bő száz évvel később a Millenárison az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete jóvoltából felállított Varázstükör című interaktív médiainstalláció is tudomány és művészet metszéspontjában áll. A hosszabb-rövidebb ideje ismert mozgóképes eljárásokat továbbfejlesztő Médiatechnológia Csoport – Kiss Gergő, Sárosi Anita és Vicsek Viktor – digitális varázstükrei amellett, hogy tudományos újdonságot jelentenek, filmes potenciállal is bírnak.

A két egymástól bő száz évvel elválasztott esemény közötti véletlen egyezéseket és valós párhuzamokat félretéve az ellentétek is kirajzolódnak. Jonathan Crary a ma mozijához vezető kísérletezői folyamatot azzal a szellemi változással kapcsolja egybe, ami az objektív látás kudarcától a látás szubjektivitásának felismeréséhez vezetett. A mozizásnak és a mozgóképek megjelenítésének mai konvenciói a szem becsaphatóságát kihasználva alakultak ki, a film úgy adja vissza a mozgás által létrehozott térbeli és időbeli információkat, hogy az az agyunkban egyébként létrejövő képekhez hasonlítson. A Millenárison a Csodák Palotájának fantasztikus-tudományos játékai között kiállított varázstükrök a digitális technológia révén a mozgóképes konvencióktól eltérően tükrözik vissza az időt és a teret, és ezáltal valós időben hoznak létre érdekes vizuális effekteket.

Három képernyő – kibertükör, időtükör, fúziótükör – három különböző módon adja vissza a rejtett digitális kamerák által látott képet, amit az installációval kísérletező lurkók mozgása alapján rajzol ki. A létrejött képek többet foglalnak magukban az aktuális időpillanatnál, a testet átlátszóvá tévő kibertükör például az adott pillanatban a kamera által látott képet egy korábbi állapottal hasonlítja össze, és egyiket a másikból kivonva hozza létre azt a folyékony halmazállapotúnak tűnő, áttetsző testet, ami a tükörben mi magunk vagyunk. A szemlélőnek meg kell figyelnie a tükröt és találgatni annak működését ahhoz, hogy játszani tudjon vele. Ha a tükör előtt álló test mozdulatlan, akkor térbeli és időbeli változás híján a tükörkép is kevésbé lesz érdekes.

Az áttetszővé tévő tükör trükkjéhez hasonló hatás csak digitális eszközökkel érhető el, a másik két tükör viszont a kísérletező, vagy tudományos célokat szolgáló analóg filmezés és fotózás bizonyos módszereit fordítja le digitálisra – és valós idejűre. Az időtükör a réskamera elvén működik, a visszatükrözendő térnek csak egy függőleges szeletét veszi figyelembe, és az ebben a szelvényben bizonyos időközönként látott képeket helyezi időrendi sorrendben egymás mellé. Az így létrejött kép a térbeli perspektívát időbeli perspektívára cseréli. Réskamerával analóg formában is számtalan kísérletező művet készítettek, nem is kell messze mennünk, hogy erről meggyőződjünk, Kardos Sándor tavalyi, sokat díjazott Résfilmje is ezzel a technológiával dolgozik. Az eljárás a mainstream filmekben is megtalálta a helyét, a 2001: Űrodüsszeia végének pszichedelikus képsorait Douglas Trumbull hozta létre a réskamera speciális alkalmazásával, de ennél még szebb az, hogy a digitális technológia révén 2001-ben Greg Ercolano visszafejtette azokat a képeket, amelyeket kamerázva Trumbull ’68-ben létrehozta a hírhedt képszekvenciát. Az időtükör és két társa annak demonstrációja, milyen változatos képi hatások érhetőek el a mögöttük álló eljárásokkal. Ezek a fejlesztések nem maradnak el a nemzetközi élvonaltól, hasonló művészi és tudományos kísérleteket számos nyugat-európai egyetemen, Japánban és Amerikában is folyamatosan végeznek.

 

Varázstükör – A Médiatechnológia Csoport interaktív multimédia-kiállítása. Csodák Palotája.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8603