KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kavarás

Varró Attila

Blended – amerikai, 2014. Rendezte: Frank Coraci. Írta: Ivan Menchell és Clare Sera. Kép: Julio Macat. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Jim), Drew Barrymore (Lauren), Wendi McLendon-Covey (Jen), Bella Thorne (Hilary), Braxton Beckham (Brendan). Gyártó: Warner Brothers / Happy Madison Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 117 perc.

Miután Adam Sandler a Ki nevet a végén két és fél órás szerzői önvallomásában leszámolt a kezdeti sikereit hozó freak-komédiákkal és csalódott az útkeresését jelentő romkomokban, minden figyelmét a családi vígjátékok felé fordította, amelyek hőse párnapos össznépi kiruccanás keretében (függetlenség napja, esküvő, újévi hajókirándulás, trópusi vakáció) helyet, célt és békét talál magának a középkorú rémálomban. Sandler azonban továbbra sem képes szabadulni a régi rutinoktól, az új terepen előbb az örökkamasz lúzert zavarta párszor végig (Nagyfiúk, Apa ég), majd romantikus hősét eresztette gyanútlan családanyára (Kellékfeleség). Eredeti címéhez híven (ami inkább Keverés) az idei Kavarás ismét romkom-alapkonfliktust hasznosít családi kontextusban: egy kamufamília bajforrásai helyett ezúttal két (látszólag) inkompatibilis csonka család kényszerű közös nyaralása hozza össze hősünket az álomanyukával, a hawaii luxusstrandok tejjel-mézzel folyó kánaánja helyébe pedig egy dél-afrikai üdülőfalu mesés csokigyára lép.

Túl azon, hogy a Kavarás két órás hossza ellenére sem képes több ízt kihozni az izgalmasnak tűnő „családi screwball” zsánerkeverékből a szokásos Sandler-köröknél (románc-romboló rinónász és majomzenekar; kedves ám félidióta színesek; ütős játék, mint poénforrás), Frank Coraci házirendező egyfajta önreflektív trilógiát teremt a sztáréletműben, jelezve a romkom-ciklus végpontját, amelyben épp a rokonlélek Drew Barrymore jelentette az ideális Évát a romantikus Adam mellett. Coraci nem csupán epizódszereplőket (meleg háttér-énekestől Tízmásodperces Tomig) és konkrét jeleneteket (a reggel ajtót nyitó gonosz ex) emel át a Nászok ászából és az 50 első randiból, de a párkapcsolati problémával konkrétan reflektál Sandler új komikus-státuszára (mint ezt a blending-motívumot megéneklő calypso-énekesek bizarr görög kórusa is jelzi). Fejlődésképtelen hősünk 1998-ban a megváltó szerelem sorsfordító erejével szembesült, 2004-re megbékélt a románctörténetek végtelen monotóniájával, 2014-ben pedig a szívcsata már csak eszköz egy több tagot számláló célközönség egyesítésére, amelyben a családapák mellett a nők és gyerekek is megkaphatják a nekik kijáró örömöket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11911