KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt

Vajda Judit

 

Donald Petrie romantikus komédiájában a jól ismert fogadás-sémához nyúl vissza. A tinivígjátékokban (Tíz dolog, amit utálok benned; A csaj nem jár egyedül) már bevált klisével (az egyik fél eleinte csak fizetség fejében, illetve fogadásból színlel érdeklődést a másik iránt) a rendező itt a fiatal felnőtteket célozza meg, hiszen hőseink a Cosmo-görlök és yuppie-k közül kerülnek ki. Petrie azonban filmjében többszörösen is duplacsavarral él: esetünkben ugyanis egyik fél sem játszik tisztán. Andie csak kísérleti nyúlnak használja készülő cikkéhez Bent, aki viszont főnökével kötött fogadást arra, hogy a lány még a kitűzött határidő előtt beleszeret. További csavar, hogy az eleinte igazi sütiként viselkedő Andie – aki egy trendi női magazinnál ír hepi cikkeket és életmentő capuccinóval siet egy pasi miatt hüppögő barátnője segítségére – valójában baseball-rajongó vagány csaj, és a továbbiakban csak Ben kedvéért játssza a Barbie babát.

Miközben a film végigskálázza, hogyan hozhat egy nő kínosabbnál kínosabb helyzetekbe egy férfit, néhány igazán jó poén is előkerül (a Meg Ryan-filmen elérzékenyülő „kidobóember” például felejthetetlen) – Donald Petrie A szomszéd nője mindig zöldebb, a Kedvenc marslakóm és a Beépített szépség után rutinosan oldja meg a helyzetkomikumra épülő jeleneteket. A dramaturgiailag tökéletesen – és ugyanakkorra – időzített kölcsönös lelepleződés után a szerelmesek egymásra találása persze nem kerülhető el, és előtte még sajnos egy zenés-dalos végjátékon és a Nagy Üldözésen is át kell esnünk, a film ennek ellenére is szerezhet kellemes perceket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2253