KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Stuart Little, kisegér

Lévai Zsuzsa

 

Tudták, hogy a család a legnagyszerűbb dolog a világon? És azt, hogy ha nem is vagyunk egyformák, attól még szerethetjük egymást, sőt? Mert ilyen és ehhez hasonló, soha nem hallott bölcsességeket tudhatunk meg ebből a végtelenül sematikusra sikerült, félig animációs, félig élőszereplős filmből.

Amerikai átlagcsalád, Little-ék meglévő gyermekük mellé szeretnének örökbefogadni egy másodikat, bár azt soha nem tudjuk meg, miért. Mindenesetre Kis szülők elmennek az árvaházba, ahol rögtön kiválasztják a nekik legmegfelelőbbet: a vézna, hegyes orrú, alacsony termetű, bajszos szürke egeret. És ezt vegyék szó szerint! Ő Stuart, az emberi nyelven beszélő árva kisegér, aki minden különösebb nehézség nélkül illeszkedik be a családba, és igazi konfliktusa csupán az undok házimacskával akad.

Azt a néhány poént, ami miatt esetleg másnap is emlékszünk majd a filmre, ez utóbbinak köszönhetjük. Sajnos ő is csak addig vicces, amíg – váratlan fordulat! – meg nem menti az addig csupán potenciális ebédnek tekintett Stuart életét. Végül persze teljes a boldogság, és szegény árva Stuart is megismerheti a családi szeretet mindent elsöprő hatalmát.

A film pozitívuma – rövidsége mellett – a trükkmesterek munkája: animált főhősünk az utazóbőröndjétől a bal hátsó ötös fogáig tökéletes. Az alkotóknak láthatóan könnyebb volt egy egeret emberiesíteni, mint eredeti szöveget adni a szájába.

Az eredetiség feltűnően nagyfokú hiánya annál inkább meglepő, mivel a rendező előző munkája, az Oroszlánkirály, valamint az egyik forgatókönyvíró rendezte Hatodik érzék alapján ennél jobbat vártunk volna.

Kár érte, hiszen ez a kisegér akár világsztár is lehetett volna, ha nem hiányzik belőle az a bizonyos valami. Hiába, az egér is csak ember.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2909