KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Temetetlen múlt

Hungler Tímea

 

Nincs új a nap alatt – lehetne filmünk jelmondata, mely követve az ezredvég környezetbarát elveit, a recycle elvét tűzte zászlajára. Zemeckis rendező legújabb alkotásában nem bajlódott holmi eredeti forgatókönyvek megfilmesítésével, hanem a régi klasszikusokra hagyatkozott.

Hőseink, a középkorú álompár, a tehetségét még ebben az opusban is megcsillantani képes Michel Pfeiffer és a jobb napokat megélt Harrison Ford, kettesben maradnak, miután egyetemista korú lányuk másik városban folytatja tanulmányait. Újra induló közös életük akár idilli is lehetne, ha az asszony nyugalmát nem kezdenék ki túlvilági hangok, valamint a fürdőszobatükörben és a vízzel teli kádban rendszeresen felbukkanó húszas fehérnép. Filmünk első rétege ezen misztikus, szupernaturális vonulat, amelyben nem nehéz felfedezni a közelmúltból a Hatodik érzéket, filmtörténeti vonatkozásban pedig a gótikus horrorok alapmotívumát: a kísértetházat.

Érthető, hogy hősnőnk megtépázott idegrendszerének köszönhetően minden zugban szellemet lát, a szomszédban pedig gyilkosságot; Hitchcock mester Hátsó ablak című klasszikusának modorában Pfeiffer távcsővel kukkolja a szomszédságot, majd tanúja lesz egy gyilkosságnak, amiről aztán kiderül, hogy mégsem az.

A többi filmtörténeti vonatkozás inkább képekben, mint a történetvezetésben köszön vissza – igaz ebben mód felett. A játékidő alatt felfedeztem a Coppola- klasszikust, a Dementiát, Hitchcocktól a Psychót és A Manderley ház asszonyát, Adrian Lyne Végzetes vonzerőjét – sőt mivel az alkotásba még egy víz alatti zombie-támadás is belefér, Lucio Fulci horrormester Zombie-ját is.

Zemeckis védelmében egyetlen dolog hozható fel: a suspensnek valódi tudora; igaz, ezen izgatott várakozás végül is nem abban nyilvánul meg, hogy kicsoda a kísértetlány, s hogy mi köze hozzá a jó öreg Harrisonnak, hanem inkább abban, hogy hány film bukkan még fel a vásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3160