KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A síró ember

Ádám Péter

 

Micsoda élet! A zsidó hősnő (Christina Ricci) még kisgyerek, amikor elszakad imádott apjától, aki Amerikába megy szerencsét próbálni. A kislányt ide-oda veti a sors: az orosz stettl, ahol született, porig ég, de ő csodával határos módon eljut Angliába, ott örökbe fogadják, és felnevelik; már felnőtt fejjel Párizsba megy, Párizs német megszállása után ismét menekülnie kell, de megint hóna alá nyúl a véletlen: barátnőjétől kap egy hajójegyet. A hajót bombatalálat éri, ő ezt is megússza, eljut Amerikába, és apját is megtalálja.

A viszontagságos életútból a rendezőnek nem sikerült filmet csinálnia. Erre még a párizsi időszakban lett volna legtöbb esély, de a nárcisztikus operaénekes (John Turturro) meg az orosz táncosnő (Cate Blanchett), illetve a főhős és a Johnny Depp alakította cigány lovászfiú párhuzamos románca önmagában kevés. Azt pedig, hogy voltak-e identitásproblémái a katolikusok nevelte zsidó főhősnek, akit a fél világon végigkergetett a történelem vihara, a film nem bolygatja.

Lehet, hogy a témául szolgáló tragikus sors bővelkedett fordulatokban, de a film – nagy ívű életút ide vagy oda – feltűnően üres, és mintha a kevés beszédű főhős sem volna más egy naiv tekintetnél. Egyébként csak annyit tudunk róla, hogy zsidó, tud énekelni, és meg akarja találni az apját Amerikában. Ez a cél adhat értelmet egy életnek, de a mozivászont, sajna, nem tudja bebútorozni.

A torokszorító jelenetek, megható pillanatok valahogy nem állnak össze: a szereplőkből nem lesz jellem, az eseményekből nem lesz cselekmény. Persze, hogy ott a rendezői szándék: egy tragikusan megindító életút felmutatásának igénye. Csakhogy nagy érzelmekkel – mondta már Gide is – nem lehet irodalmat csinálni. Hozzátehetnénk: mozit sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3443