KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Flubber – A szórakozott professzor

Tamás Amaryllis

 

Phillip Brainard kétbalkezes bűvészinasként játszik a végtelennel. A világegyetemet gyermeki naivitással keringteti maga körül, hogy a lények és a dolgok tevékenységét megmagyarázza.

A világ természetéről való spekuláció bizony Brainard professzoron múlik, s nem unottképű, életidegen, kérdések nélküli nebulókon. A Robin Williams megformálta kibernetikus zseni az anyagot energiává alakítja az einsteini „korlátozott relativitás” elmélete szerint – az alagsori kémcső-dzsungelben. Matematikai üzeneteket, hatásos mikrobiológiai parancsüzeneteket tanulmányoz, de emberként természetes lény marad, nem hatalmával visszaélő „birodalom a birodalomban”.

Robin Williams gátlástalan infantilizmusának, no meg Weebonak, a professzor-teremtőjébe gyengéden szerelmes robotnak köszönhetően (aki egyszerre hologram-Majmunka és filmtörténeti kaleidoszkóp) a gépek civilizációjában megzabolázhatatlanul buzog a pajkos életöröm. Nem nehéz megjósolni a telt mozitermeket. „Hypotheses non fingo”, azaz feltevésünk nem koholmány, hogy stílszerűen Newtont idézzük végül.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3617