KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bajtársak

Zsilka László

 

A téma jobb filmet ígért.

A frontról hazatért fiatal jugoszláv ellenállóknak újra bele kell illeszkedniük kisvárosuk miliőjébe. Amikor elmentek, gimnazisták voltak, most megint az iskolapad várja őket. Csakhogy azóta igencsak megváltozott a világ körülöttük, mások lettek ők is. Nehezen tűrik az iskolai fegyelmet, régi tanáraikat a háborúban mutatott gyávaságuk miatt lenézik, megvetik. Szokatlan számukra az új társadalmi rend építésével sajnálatos módon együtt jelentkező dogatizmus, túlzásba vitt „forradalmiság”, ártatlan emberek meghurcoltatása. A bajtársak – négy fiú és egy lány – a fronton más célokért harcoltak, más, igazabb, becsületesebb törvények szerint éltek. A kétféle morál „összeütköztetése” érdekes és izgalmas filmre adott volna lehetőséget. Az alkotók azonban csak „játszottak” ezzel a gondolattal. Szentimentális szerelmi kapcsolatok, látványos vadnyugati verekedések ábrázolásával próbálják meg eladni filmjüket. A váratlan, tragikus fordulat: az egyik bajtárs halála, teljesen felesleges, csak azért van rá szükség, hogy még felemelőbb legyen a boldog vég. Hőseink a matura után tiszta ingben, simára borotváltan indulnak Belgrádba, az egyetemre – a szebb jövő felé.

A Bajtársak egyetlen erénye a sűrűn felhangzó délszláv dalokban, zenében rejlik. Ám egy filmnek a szemhez és az értelemhez is illik szólnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6954