Láttuk mégMuppet ShowLajta Gábor
„Kár volt ennyi celluloidért” – mondja a Muppet-mozi filmbeli nézője, s igaza lehet, mert hiába a pazar technika, a tökéletes trükkök, ha mindez csak a történet laposságát, a poénok gyengeségét tudja – többé-kevésbé – ellensúlyozni.
A Muppet show bábfilm, de hús-vér alakok is szerepelnek benne. A főszereplő bábuk mellett azonban az emberek sokszor furcsán, groteszkül hatnak; – különös, milyen könnyen elfogadjuk ezt a „bábuszemszöget”. Az alkotók azonban nem használták ki a maguk teremtette érdekes lehetőséget, megrekedtek a puszta történetnél: a film hősei fényes pályafutásról álmodozva Hollywoodba igyekeznek. Kalandok árán eljutnak az „álomgyárba”, megkezdik a forgatást, ám egyszer csak összedőlnek a díszletek, kiégnek a lámpák és a bábuk a szabaddá vált égbolt felé fordulva énekelnek... A befejezést akár szimbolikusnak is tekinthetnénk, ha a film maga nem a legtisztább hollywoodi eszközökkel készült volna; a hagyományos plánozás, a játékfilmes dramaturgia, a szépelgő beállítások „felnőttesítették”, lényegétől fosztották meg a bábfilmet. Ez a negatívum a legjobb pillanatokban a hollywoodi stílus paródiájává fordul át, de az egész filmre nem jellemző az ironikus hang. Mindezt megtoldják a szerzők azzal a Bombasikerből ismert „olcsó” közönségszédítő fogással, hogy egymondatos szerepekre olyan sztárokat szerződtetnek, mint Orson Welles, Elliot Gould, Telly Savalas és James Coburn.
Így hát hiába a tervezők fáradsága, a bábuk rendkívül kifejező mozgása (és nem utolsósorban kitűnő szinkron-hangjaik), erre a filmre is érvényes, amit Fernand Léger, a festő mondott: „A mozi mohóságában félrenyel, fulladozik, akár a szegényember, aki hirtelen meggazdagodott” ...
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 973 átlag: 5.49 |
 |
|
