KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Harminc lány és Pythagoras

Loránd Gábor

Nehéz feladat elé állít ez a film. Először is, mert nem film. Hogy micsoda, azt pontosan nem tudom (valószínűleg a néző sem fogja tudni), de hogy film nem, az bizonyos. Talán zenés-táncos revünek titulálhatnánk jobb híján, bár ezt sem érdemli meg egészen. Az alkotók eleve lemondtak a legcsekélyebb értelmes tartalomról; még „ürügyről”, valamilyen élveszületett kerettörténetről sem beszélhetünk.

Új matematikatanár érkezik egy gimnáziumi lányosztályba és egyeseket osztogat az ábrándozó tiniknek (kis hiba folytán 16 helyett 20–22 éves ifjú hölgyek szoronganak a padokban), akik fellázadnak, mire szigorú oktatónk taktikát változtat, és dalolva kezdi tanítani a Pitagorasz-tételt. Ezen felbuzdulva a leányok beleszeretnek és – szintén dalolva – tanulásra adják fejüket, tanáruk pedig neves táncdalénekes lesz. Erről ennyit. A koreográfia viszont kőkorszakbeli, a zene harmatos – bár még így is a legértékesebb produktum a filmben. Olyan ez (elnézést a hasonlatért), mint amikor egy kapus tizenöt gólt kap, s mindemellett legjobb embere csapatának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7946