KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mrs. Doubtfire

Tamás Amaryllis

Daniel Hillard (Robin Williams) élete kártyavárként omolhatna össze: szinkronszínészi állását és három gyermekkel kiteljesedett családját veszíti el egyik napról a másikra. Eljött a pillanat, amikor a megszokott, otthonos pörlekedés diadalittas érzelmi zsarolássá változott. Az elválás –„kifinomult” ügyvédi praktikák védelmében – a balfékebb félnek (itt a családfőnek) megfélemlítő elítéltetés; az „erősebbnek” fölényérzetet adó győzelem. A megtört vesztesben megalázások sorozata érleli a sóvárgást a (volt-nincs-családi-otthon) kelepce után. Ha még nem meszes az agy, a szív, a lélek, nem lehet a múltra pecsétet ütni, dossziéba zárni. Daniel megpróbál a végzettel, sorsának ellehetetlenülésével kokettálni. A pokoljáró férfi – a válópöri alakoskodás „vigalmai” közepette – megalkotja hasonmás szellemét, Mrs. Doubtfire-t. Mint maszkos, androgün házvezetőnő szabadon jár-kel kihűlt házassága romjain, volt otthonában. Pojácaként csereberéli alsóneműit, ruházatát, sminkjét, hangszínét – megtanul életben maradni és továbbszeretni. Testi, szellemi önuralma teljében, a szolgálatkészség megtestesüléseként, légiesen vaskos házvezetőnőként lejt mit sem sejtő családja elébe. Napjait ezentúl a gyermekei megtartásáért folytatott küzdelemben a lemondás tölti be. De hiába a jó szándékú csüriszkélés, ha a másik féltől érzelmi impotencia a válasz.

A női maszkon – férfiszomorúság üt át. A „dodókülsejű” Mrs. Doubtfire, Robin Williams alakításában esszenciája mindannak, ami bennünk a legjobb. A dodó kihalt élőlényfajta, hacsak nem Mrs. Doubtfire a legutolsó példány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1058