KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Larry Crowne

Tüske Zsuzsanna

Larry Crowne – amerikai, 2011. Rendzete: Tom Hanks. Írta: Nia Vardalos és Tom Hanks. Kép: Philippe Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Tom Hanks (Larry), Julia Roberts (Mercedes), Gugu Mbatha-Raw (Talia), Cedric the Entertainer (Lamar). Gyártó: Playtone / Vendore Pictures. Forgalmazó: ProVideo. Szinkronizált. 99 perc.

Úgy tûnik, Tom Hanks 2002-ben második alkalommal is örök hûséget fogadott egy tûzrõlpattant hölgynek, de ezesetben kizárólag szakmai frigyrõl volt szó: az alkotópáros – alkalmanként a színész valódi feleségével, Rita Wilsonnal háromszöget alkotva – romantikus (Bazi nagy görög lagzi) vagy zenés (Nõk transzban) komédiákban egyesítik tehetségüket. Ugyan a vibráló személyiségét színésznõként és íróként is kamatoztató Nia Vardalosnak fergeteges görög lagzija és egyben az évtized talán legsikeresebb esküvõi vígjátéka óta nem volt nagy dobása, Hanks mégis feltétlen bizalommal választotta maga mellé társszerzõnek a temperamentumos komikát.

A színész nem csupán az író és a rendezõ, de a fõhõs szerepét is magára osztotta a Larry Crowne-ban, ami egy válsághelyzetbe kerülõ, középkorú férfi történetét meséli el. Fõhõsét, a tengerészgyalogságból sok év után nagyáruházba átigazolt mintadolgozót, egy nap villámcsapásként éri a hír, hogy egyetemi végzettség híján búcsút kell intenie a hipermarket világának. A férfi újult erõvel vág bele egy másik életformába, a felnõttoktatásban résztvevõkébe, ahol érdekes figurákat ismer meg egy szelíd mopedesekbõl álló bandában, valamint egy kissé viharvert, keserûségében is ellenállhatatlan retorika-tanárnõ személyében. A tétek és konfliktusok kibontásában érezhetõ Vardalos hatása, aki íróként rendszerint zökkenõmentesen repíti át fõhõseit a nehézségeken: így foghat magának – szinte azonnal – eszményi võlegényt a tüzes gráciává átvedlett potenciális vénlány vagy lehet egy csapásra sztár a transzvesztita inkognítóba bújt énekesnõpárosból. Hasonló iramban válik kiegyensúlyozott, laza figurává az évek óta szolid, kertvárosi unalomban élõ Larry Crowne és hódítja meg szigorú tanárnõje szívét. A valóság, illetve a dramaturgia szabályainak efféle könnyed kezelése legalább annyira felfogható szerzõi jegyként, mint alkotói balfogásként: ha a Larry Crowne nem is kerül fel a klasszikus romkomok polcára, mégis fel tud mutatni kellõ életörömöt és spirituszt, valamint az év egyik legszebb, legcsapadékosabb szerelmi vallomását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10681