KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film

Művészettörténet-írás kamerával

Palotai János

Szalay Péter kultúrtörténeti filmjei.

Minden a véletlenen múlik? Ha nem esik kútba a Szépmûvészeti Múzeum átépítése, s az emiatt támadt ûrben hiánypótlásként nem vándorol ide Pécsrõl a nagysikerû Nyolcak-kiállítás, és ha a szervezõk közül Shilling Sára nem dolgozott volna korábban Szalay Péter rendezõvel, most szegényebb lenne a kiállítás egy képpel.

Ennek felfedezésével kezdõdik a Nyolcak nyomába eredõ dokumentumfilm: belépnek a párizsi Julien Akadémia kapuján, ahol Czóbel Béla tanult, s a direktor elõkeresi az akt-rajzot, amivel a tanonc 1904-ben díjat nyert. A kép azóta már a pesti kiállítást gazdagítja, cáfolva, hogy Czóbel csak csendéletet csinált. (Lehet, hogy ebben szerepe volt Zsigmondi Boris portréjának is, aki a szentendrei remetét alkotás közben filmezte, amint kertje virágait festi.) A ’60-as–’70-es években az ilyen filmek is eljutottak a közönséghez. Most jó, ha egy kiállításon megnézhetjük, mint ez esetben, s a nagy katalógus kötet mellé odatehetõ a mozgókép, ami a korabeli miliõt is felidézi. Részesei leszünk a párizsi mûvészeti életnek, ahogy a kamera benyit a mûtermekbe, kávéházakba majd abba a lakásba, amelynek erkélyérõl Matisse festett. Vele együtt állított ki Czóbel. A tények, információk mellett a színeket és hangulatokat is igyekszik visszaadni a film. Eredetileg Nyergesújfalu lett volna külsõ helyszín, ahol Kernstok Károly élt és a csoport szellemi bázisa volt, de menetközben szereztek pénzt a Múzeum támogatása mellé. (A film 3 millió forintból 3 hónap alatt készült.) Párizsban a 17 tervezettbõl 12 helyen tudtak forgatni, az intenzívebb anyaggyûjtés okán két kamerával. A rekonstrukcióhoz archívokat is használtak: a szokásos századfordulós, világkiállításos Párizs mellett látjuk Gertrude Steint, a mûgyûjtõt, ahogy a magyar festõkrõl beszél, késõbb pedig Tihanyit bohémkodni.

A film csoportképet ad a nyolc festõrõl: Berény Róbertrõl, Czigány Dezsõrõl, Czóbel Béláról, Kernstok Károlyról, Márffy Ödönrõl, Orbán Dezsõrõl, Pór Bertalanról, Tihanyi Lajosról. Akik a 20. század elején a magyar festészet megújulását keresték. Ezt a film alkotói olyan szerkezet révén mutatják be, amelyben az életutak párhuzamai találkoznak, a szimultaneitás és kronológia csomópontokba sûrûsödik: Párizsban, majd a pesti kiállításokon. Ebben mûvészettörténészek: Barki Gergely, Passuth Krisztina, Shilling Sára, Rockenbauer Zoltán és Molnos Péter segítettek, õk a nagy katalógus kötetben is írtak. Fontos volt, hogy a filmesek arányt ne tévesszenek, a csoportképnél valaki középre kerülhet, más a szélére. Kernstok, a nyolcak szervezõjeként nagyobb szerephez jut a csoport életében – a filmben is, de kiterjed a figyelem a legtávolabb, Ausztráliába kerülõ Orbán Dezsõre, és a Nyolcak „vendégeire”: Fémes Beck Vilmosra, Lesznai Annára is. (Márffy képe halványabb a többinél. Tihanyi késõbbi francia absztrakt korszaka pedig lemarad.) A készítõk a mûemlékvédelem fontosságára is igyekeztek ráirányítani a figyelmet. Nagy Ernõ kamerája hosszan fókuszál a málladozó Kernstok villára és Lesznai Anna romos körtvélyesi kastélyára. Elõbbi, ha sikerülne EU-s támogatásból felújítani, az eredeti szellemének jegyében alkotóház lenne. Érdemes lenne folytatni A Nyolcak nyomábant más Párizst megjárt – és az ottmaradt – festõkkel, kivált az Európai Iskoláról (Anna Margit, Bálint Endre, Korniss Dezsõ és mások) szóló filmmel, monográfiával. Hiányzik a hazai neoavantgard nagy mozgóképes monográfiája is. (A film a kiállítás után is kapható a Szépmûvészeti Múzeumban.)

*

 A rendezõ másik munkája: az Átrajzolt film szintén mûvészeti fordulatot idéz fel, a résztvevõk emlékei alapján. Szavaikat filmrészletek hitelesítik. A nyitóképben „benne van” a lényeg: a Pannónia Stúdió szocreál épületének homlokzata „szabad” kézzel játékosan átrajzolva, festve átalakul, épp úgy, ahogy a Pannónia szoc-reklámokat készítõ stúdióból az animációs filmmûvészet mûhelye lett a ’60-as években. A korábbi „szabályos” rajzstílustól már az alapító Macskássy Gyulánál is látható az eltérés: együttmûködése a karikaturista Várnai Györggyel õt is megújította. A torz viszonyok – néhány alkotó sorsát is deformálták – kikövetelték az expresszív, groteszk, ironikus ábrázolást. Ami egyébként Szalaytól sem idegen, de e két filmjének hangvétele eltér korábbi dokumentumfilmjeitõl: a mûvészettel szembeni alázat mellé nem illik az irónia. A Pannónia történetét feldolgozó mû is csoportkép egy nagy generációról, amely kiszorult a magyar film újhullámából. Pedig szinkronban volt vele: az volt az aranykora a Stúdiónak is, amit ki mûhelynek, ki akváriumnak tart a visszaemlékezõk közül, ahol a levegõ ritkán ritkult, nem úgy, mint a filmgyári „sáncban”. (Bár veszélybe kerültek az ’50-es években és ’68-ban is, de a sorozataik – Mézga, Dr. Bubó, Vuk – megmentették õket.)

Az Átrajzolt filmet a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon mutatták be. A sor remélhetõleg folytatódik, de Szalay e két filmjével már feliratkozott arra a listára, ami B. Farkas Tamástól Zsigmondi Borisig terjed.

A Nyolcak nyomában (2011). Rendezte. Szalay Péter. Kép: Nagy Ernõ. Vágó: Szalay Péter. Tudományos munkatárs. Barki Gergely, Schilling Klára. Kiadó: Szépmûvészeti Múzeum – 2008 Mûvészeti Szolgáltató Nonprofit Kft. Készítette: Da-da Film. 61 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10803