KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az újságos fiú

Nagy V. Gergő

The Paperboy – amerikai, 2012. Rendezte: Lee Daniels. Szereplők: Matthew McConaughey, Zac Efron, John Cusack, Nicole Kidman. Forgalmazó: MediaPro. 102 perc.

Egyöntetű viszolygás és masszív füttyszó fogadta Cannes-ban Lee Daniels második moziját, és ez az uniszónóban zengő kritikai kórus már önmagában figyelemre érdemessé avatja. Az újságos fiú tényleg nem a finom gallok ízlésére szabott darab – velejéig mocskos, lucskosan buja, izzatag neo-noir, amelyben mogorva vademberek krokodilokat beleznek, egy ártalmatlan börtönlátogatás bizarr szexjelenetté fajul, és a felnőtté válás rögös útján lépdelő hősünket nyilvánosan levizelik.

Mindehhez pedig egy lusta nyomozás története adja a keretet, a polgárjogi mozgalmaktól feszült amerikai délvidék pedig a kulisszát. Hatvankilenc forró nyarán egy bepállott floridai kisvárosba érkezik két újságíró, hogy a helyi seriff megölése miatt halálra ítélt fickó ügyében szaglásszanak – s melléjük szegődik egyikük öccse (az álmodozó tekintetű Zac Efron) meg a börtönben senyvedő férfi levelező-barátnője (a felfújt ajkú, harsány göncökben tipegő, útszéli vampként domborító Nicole Kidman). A seriff-gyilkos megmentése lomha tempóban halad, inkább a döglesztő napon izzadnak a szereplők, és a melegtől (vagy épp a piától) kábán birkóznak felhorgadó vágyaikkal. A Pete Dexter-regényből dolgozó Daniels egyrészt egy rothadó családról és a ruganyos testű hőse férfivá éréséről mesél, másrészt az öntudatos feketék látványától döbbent, csurig rasszista Délről ad képet – de láthatóan akkor van leginkább az elemében, amikor Efron és Kidman ödipális románcáról tudósít (hol korabeli Motown-slágerekre komponált montázsokban, hol egy kitartott közelképpel Efron arcáról), vagy amikor a lápvidék tébolyát cizellálja (lásd a finálé feszült mocsári bújócskáját). Nem a szépen ívelő, kerek történet, nem az izgalmas bűnügy, s nem is a tanulság érdekli, inkább az őrület közelségében tevékeny figurák groteszk közjátékaira fókuszál – és meg kell hagyni, egyedi a humora. Az újságos fiú kétségkívül romlott, mocskos szenzációkat mutogató mozi – de vadul kicsapongó, túlfűtött parádéja bátrabbnak és izgalmasabbnak tűnik a hivatalos jó ízlés megannyi kegyeltjénél.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11471