KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Web-mozi

Chili vagy Mango

Reformkonyha

Kránicz Bence

Az interaktív websorozat a digitális közegben is a hagyományos játékfilmes nyelvet beszéli.

Amikor a ’60-as évek elején William Castle amerikai rendező-producer kis szavazócédulákat osztott szét legújabb bemutatója, a Mr. Sardonicus vállalkozó kedvű nézői között, aligha sejtette, hogy fél évszázaddal később néhány alacsony költségvetésű produkció ugyanehhez az ötlethez folyamodik majd a nézők figyelméért folyó, egyre élesedő harcban. A szagos mozitól a mozgó ülésekig minden elképzelhető gimmickkel kísérletező, a 4DX-szel súlyosbított kortárs mozizás prófétájának is tekinthető Castle a Mr. Sardonicus esetében arra adott lehetőséget a közönségnek, hogy eldöntsék, a címszereplő túlélje-e a filmet, vagy halállal lakoljon bűneiért (rossznyelvek szerint az első verziót le sem forgatták), a legújabb hazai interaktív sorozat, a Chili vagy Mango viszont ennél szelídebb kérdésekkel bombázza a nézőt. A műfaj romantikus vígjáték, így aztán az okostelefon képernyője előtt arról dönthetünk, hogyan alakuljon hőseink aktuális randija. Az egyenként nagyjából hétperces epizódokban felváltva követhetjük nyomon Zénó, az ételkritikus és Lili, a cukrászlány ismerkedési kísérleteit, de a jelenetek adott pontjain magunk is beleszólhatunk a történésekbe, kattintással választva a vakmerő csábítási kísérlet és a humoros riposzt, az udvarias füllentés és a határozott elutasítás között.

Az elmúlt egy-két évben örvendetes módon több hazai kezdeményezés is született, amely érvényesülni kívánt a netes websorozatok, egyperces YouTube-mozik és közösségi oldalakon terjesztett vírusvideók áradatában, legyen szó komoly médiacég által megrendelt tiniszériáról (Gimi, Csalfa Karma), gótikus horrorokat megidéző független próbálkozásról (Aura) vagy műsorajánlóként felhasznált műfajjátékokról (FilmSzeretők). Talán ez utóbbi szkeccs-sorozathoz lehet a leginkább hasonlítani a Chili vagy Mangót, amennyiben itt is férfi-nő párosok által előadott helyzetgyakorlatokról van szó. Az egy helyszínen, különböző divatos budapesti éttermekben játszódó, a soros főszereplő (a Szegedi Nemzeti Színházban játszó Poroszlay Kristóf, illetve a Gimiben feltűnt Michl Júlia) mellett egy-két mellékfigurát felvonultató epizódokban kevés összetevőre kell odafigyelni, de éppen emiatt hibázni is könnyű. Az Ipacs Gergely rendező és Lőrincz Nándor író által kitalált széria legüdítőbb vonása éppen az, hogy nagyfokú profizmussal tartja be a romkom-szabályokat: pergő ritmusban érkező, életszagú dialógusok, kisképernyőn is atmoszférateremtő hatású, meleg tónusú képek (Hartung Dávid operatőri munkája), és jól megválasztott színészek teszik szerethetővé a sorozatot.

Üdvözlendő, hogy az alkotók nem elégszenek meg a digitális környezet által lehetővé tett interakció nézőcsalogató reklámötletével, és a hagyományos játékfilmes építkezésre is komoly figyelmet fordítanak. Az érezhetően egymásnak teremtett, ám mindeddig külön utakon járó főhősök alakjában nem az úttörők kalandvágya, hanem a középszertől való távolságtartás igénye tükröződik. A központi metaforaként tálalt ételekhez való viszonyulásukat tekintve a minőség iránt elkötelezett Zénó és a lisztérzékenysége folytán az átlagos termékeket elkerülő Lili hozzáállása is arról árulkodik, hogy a Chili vagy Mangó készítői a videómegosztókra jellemző zónaadagok világában is a jól ismert játékfilmes dramaturgia házias ízeire esküsznek.

 

Chili vagy Mango – magyar, 2013. Rendezte: Ipacs Gergely. Írta: Lőrincz Nándor. Kép: Hartung Dávid. Szereplők: Michl Júlia (Lili), Poroszlay Kristóf (Zénó), Fullajtár Andrea, Réti Adrienn, Keresztes Tamás, Trokán Nóra, Stefanovics Angéla és Kovács Lehel. Gyártó: FilmDrops Produkciós Kft. Letöltés: www.filmdrops.hu.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 41-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11649