KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az 5. hullám

Sepsi László

The 5th Wave – amerikai, 2015. Rendezte: J Blakeson. Írta: Rick Yancey regényéből Susannah Grant. Kép: Enrique Chediak. Szereplők: Chloë Grace Moretz (Cassie), Nick Robinson (Ben), Maika Monroe (Ringer), Liev Schreiber (Vosch), Maria Bello (Reznik). Gyártó: Columbia Pictures / GK Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 111 perc.

 

Jelenleg Hollywoodban a young adult bestsellerből adaptált tinidisztópiák hasonló szerepet töltenek be, mint a Stephen King-adaptációk a nyolcvanas évek elején: a stúdiók egyre nagyobb számban sorozzák be a kipróbált zsánerveteránokat (Phillip Noyce: Az emlékek őre) és ígéretes pályakezdőket (Wes Ball: Az útvesztő) a csekély kockázattal járó biztonsági játékra. A remek kamarathrillerrel (Alice Creed eltűnése) debütált J Blakeson az utóbbi kategóriába tartozik, így számára Rick Yancey trilógiaindító regényének megfilmesítése egyben belépőfeladat is az álomgyárba – ami értelemszerűen kevés kreatív mozgásteret hagy.

Az 5. hullám az apokalitikus tinimozik rákfenéjének számító sterilitást elhagyva meglepő érzékletességgel viszi színre a gyarmatosító űrlények által megkezdett népirtást – kötelező városrombolástól madárinfluenzás karanténig –, miközben lecsapja a műfaj alapkoncepciójából adódó olyan labdákat is, mint „a tizenévesen minden nap világvége” magvas (zsáner)megfejtése. A lemészárolt felnőttek és a katonának vitt kamaszok közti senkiföldjén ragadt hősnőjén keresztül még pontos analógiát talál a felnőtté válással járó kínkeserves határhelyzetre, de az erős felütés után Blakeson filmje egyre ziláltabb ritmusban dobálja össze az olyan kötelező toposzokat, mint az Alkonyat-vérvonalból elszármazott szerelmi háromszög vagy az autoriter felnőtt hatalom megtévesztésre és hazugságokra épülő machinációi Végjátéktól Az éhezők viadaláig. Az 5. hullám úgy fullad le a fináléra, mint középiskolás kocadohányos Cooper-futás közben, és hiába kerül előtérbe az UFO-tematika és a felnőtté válás szempontjából is kiemelten fontos „mi az ember”-kérdéskör, a filozofikusra sikeredett pizsamapartit idéző kommentárok reményről és szeretetről csak még inkább felhívják rá a figyelmet, mivé nem nőtte ki magát az ígéretes kezdés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12613