KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Főnök

Tüske Zsuzsanna

The Boss – amerikai, 2016. Rendezte: Ben Falcone. Írta: Melissa McCarthy és Steve Mallory. Kép: Julio Macat. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Melissa McCarthy (Michelle), Kristen Bell (Claire), Peter Dinklarge (Renault), Kristen Schaal (Sandy). Gyártó: On the Day / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 99 perc.

 

Hollywood első számú, nehézsúlyú komikája, Melissa McCarthy, legújabb filmjével, A Főnökkel, berobogott a szerzővé avanzsáló sztárok táborhelyére. Az Álomgyár udvarának aranyat tojó tyúkja nemcsak társírói szárnypróbálgatása, de aktuális karaktere révén is jogosult a belépésre: a vaskosságukban is briliáns riposztjairól, szikrázó improvizációiról ismert Frappírkirálynő ugyanis a gigantikus vagyontermelés felkent papnőjeként tűnik fel a vásznon.

A McCarthy-féle kitaszított figura az árvaházban felcseperedő, különféle nevelőszülők által visszapattintott, megalomán üzletasszonnyá fejlődő Michelle személyében tér vissza, aki csúfos bukása után egykori asszisztensnője és kislánya otthonában sátrat verve kezdi újraépíteni karrierjét. A kőkemény túlélő Claire-rel társulva és egy csapat különc iskoláslányból hadsereget toborozva, percek alatt sikeres brownie birodalmat épít, azonban az ellenséges cserkészalakulat besavanyodott vezetőnőjén és saját ősriválisán, a kicsi, de annál bosszúszomjasabb Renault-n túl, saját ridegségével is meg kell küzdenie ahhoz, hogy elnyerje valódi jutalmát, az igazi családot.

McCarthy ezúttal is bűnös és vulgáris örömök közvetítője: a lépcsőházi emberek vágyait beteljesítő verbál-terminátorként tör előre (olykor egész testét is bevetve), azonban a jól irányzott beszólások és az úthengerként átrobogó monológok a megszokottnál némileg fáradtabb tempóban érkeznek. A társíró-rendező színész (McCarthy férje), Ben Falcone, a Tammy után másodszorra irányítja szabadszájú hatalmas Afroditéjét – ám hála a hanyagul összefércelt forgatókönyvnek és a kínos momentumoknak, a legújabb közös alkotás is csak alibiként szolgál egy jó hangulatú családi bulihoz. Ezzel együtt a zseniális komika, akárcsak a pokróc főhősnő, bőven megérdemli a következő esélyt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12714