KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kis kedvencek titkos élete

Varró Attila

The Secret Life of Pets – amerikai, 2016. Rendezte: Chris Renaud és Yarrow Cheney. Írta: Brian Lynch, Ken Daurio és Cinco Paul. Zene: Alexandre Desplat. Gyártó: Illumination Entertainment / Universal Pictures / Dentsu. Szinkronizált. 87 perc.

 

A manapság húzóágazatnak számító fantasztikum műfajai közül az animációs mese az utolsó, ami többé-kevésbé tartja magát az eredeti történetekhez, így aztán ritka csemegét jelenthet a vakációs sequel-cukrászdákban: idén az Illumination leányvállalat állt elő két minyon között egy friss rigójancsival, ami a Disney-féle Zootropolis után ismét csak a antropomorf állatkák mókás belvilágában keresi a következő franchise-indítás lehetőségét. Ám az A kis kedvencek titkos élete mind fantáziavilágával, mind stratégiájával szöges ellentétben áll a Mikiegérgyár termékével: a Hihetetlen utazás állatfilm-klasszikusát nagyvárosi környezetbe helyező történet (egy furcsa kutyapáros kalandos hazatéréséről a manhattani szingli-gazdihoz) a Zootropolis korszellemhez illő integrációs utópiájával szemben inkább a szegregációra szavaz.

Míg az álnok politikai összeesküvést leleplező nyuszi-róka buddy movie leplezetlen társadalmi reflexiót kínálva a Donald Trump-féle fenyegetése a faji együttélés mellett tette le voksát, a Renaud-Cheney páros verziójának fagylaltszínű hipszterálom-New Yorkjában a kiskedvencek saját bejáratú mikrouniverzumban élik életüket párhuzamosan a gyanútlan gazdik világával, ahol minden állatnak megvan a maga skatulyája, és egy sztereotíp-idegen nyuszinak legfeljebb a főgonosz szerepköre juthat. Ezt az ideológiai háttérüzenetet persze legfeljebb azok a szülők nehezményezhetik, akik számolják a napokat az első Disney-hercegnő coming out-ig, a szegrágáció másik, műfaji formája azonban valóban ókonzervatívnak bizonyul: szemben a Zootropolis szabatosan megszerkesztett, kortárs műfaji ötvözetével (ahol a detektívtörténetre felhúzott mesevígjáték végig összhangban marad a krimi-elvárásokkal), az Illumination-opusz laza pikareszktörténete mindössze egymás után helyezett (és időnként, mint a Grease-musicalbetétre szerkesztett hotdog-trip esetében, meglehetősen disszonáns hatást keltő) epizódok zsibvásári zsánermozaikjaként végzi a kötelező nyári porontyvakítást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12860