KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A könyvelő

Vajda Judit

The Accountant – amerikai, 2016. Rendezte: Gavon O’Connor. Írta: Bill Dubuque. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Mark Isham. Szereplők: Ben Affleck (Chris), Anna Kendrick (Dana), J.K. Simmons (King), Jon Bernthal (Brax), John Lithgow (Black). Gyártó: Warner Bros / Electric City Entertainment / RatPac-Dune. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 128 perc.

 

Az autista hőssel a főszerepben készült filmek nyolcvanas-kilencvenes évekbeli aranykora (Esőember, A kód neve: Merkúr, A csend fogságában) után az utóbbi években ismét teret követelnek maguknak ezek a vásznon a valóságnál sokkal népszerűbb figurák (Temple Grandin, Kódjátszma, X + Y). A könyvelő központi karaktere emellett a filmet rendező Gavin O’Connor életművébe is tökéletesen illeszkedik, hiszen meglepő módon ugyanolyan kemény (sőt keményebb), mint a Csoda a jégen, A zsaruk becsülete vagy a Warrior – A végső menet figurái. A még meglepőbb pedig az, ahogy A könyvelő flashback jelenetei gyönyörűen megmagyarázzák, mégis hogyan történhet, hogy a címszereplő nem nyápic aktakukac, ellenben egy veszélyes katona képességeivel bír. A szóban forgó flashbackek ettől függetlenül is olyan csodaszépek, hogy bármely súlyos filmdrámában megállnák a helyüket – ha nem tudnánk, hogy akcióthrillert nézünk, csak ezeket a képsorokat tekintve a mű simán elmenne igényes művészfilmnek.

Az igényesség pedig azon a téren is jellemző az alkotásra, hogy fősodorbeli hollywoodi filmhez képest szokatlanul bonyolult a szerkezete. A könyvelő négy cselekményszálat futtat egyszerre: a címszereplő aktuális kalandjai és az említett flashbackek mellett külön szálat kapnak a hősünk után nyomozó ügynökök, illetve egy bizonyos rosszfiú is, akinek csak a legvégén kapcsolódik össze a sztorija a többiekével – kifejezetten katartikus hatást keltő módon. S miközben a mű zsánerfilmként is meglehetős izgalmakat tartogat a néző számára, a bűnügyi vonal valójában csupán MacGuffinként szolgál ahhoz, hogy O’Connor kifejthesse igazi mondanivalóját, ahogy azt tette már korábban fent említett alkotásaiban is. Ha a mélyére ásunk, A könyvelő is egy olyan maszkulin melodráma, amely a férfi hősök egymáshoz való viszonyáról mesél nemcsak lényeges, hanem talán örökérvényű dolgokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13004