KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tina

Mockler János

 

Egy kislány kilóg a sorból. Rendetlenkedik hittanórán. A négy evangelista: John, Paul, George és Ringo. A három királyok közül az egyik legalább Elvis. Aztán subickos képit csibészmosolyra húzza: látható mind a harminchárom fehér foga. Cukifalat. A méltó büntetés mégsem marad el.

Egy kislány kilóg a sorból. Túlcifrázza a templomi kórus szikár dallamait, recegtet, hajlít, kontráz. Aztán subickos képit csibészmosolyra húzza: látszik mind a harmincnégy fehér foga. Tündibündi. A méltó büntetés mégsem marad el: kilökik a kórusból.

Mindketten énekesnők lesznek. Egyik az Apácashow-ban, másik a Tinában. Az utóbbi idők legkellemesebb amerikai limonádéja és legszokványosabb életrajzi filmje a fentieken túl is számos azonos vonást mutat. Lényeges különbség csupán a Tina tragikus humortalansága. Miért kell egy életrajzi mozinak karót nyeltnek lennie? Húsbavágó kérdés! Ám most Ike jön, és ő vág húsba, hasba, szájba, fejbe, ide, oda, Rusnya egy rabiátus fráter volt, szentigaz. Mint ahogy különféle női magazinok kis színeseiből (feketék kékben-zöldben) erről már rég értesülhettünk.

Kinek kell egy ilyen film? Tina Turner rajongóinak? Aligha. Hiszen a „kis színésznőcske”, aki a nagyasszonyt játssza, halvány másolat csupán, és a számokat sem adják végig. Annak (ha akadna bárki is oly merész), ki nem a Pepsi-nagymamáktól jön izgalomba? Talán igen. A „kis színésznőcske” annyira jó, amennyire Tina nem volt soha. De a legvégén megjelenik az élő klasszikus is. Ha van, akinek kedves az addig telt másfél óra, ne várja meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1304