KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/augusztus
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Centik helyett mérce Az animáció esélyei
• Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetések rajzfilmrendezőkkel
• Szilágyi Ákos: Az animált Arany Két nézőpontból: Daliás idők
• Szemadám György: Mozgó táblaképek Két nézőpontból: Daliás idők
• Reisenbüchler Sándor: Tükörképek és átváltozások Emlékezés Kovásznai Györgyre

• Zalán Vince: A rajongó A „filmes” Balázs Béláról
• Barna Imre: Szemközt a rózsaszínnel Omega, Omega...
• Bari István: Vesztesnek születtek Tekintetek és mosolyok
• N. N.: Kenneth Loach filmjei
• Bikácsy Gergely: Truffaut, húsz év múltán Szomszéd szeretők
• Zsugán István: Keleti széljárás Sanremo
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: Öklök a zsebben Marco Bellocchio
• N. N.: Marco Bellocchio filmjei

• Kovács István: Történelmi, emberi jelkép Csatorna
LÁTTUK MÉG
• Matos Lajos: King Kong
• Báron György: Rossz fiú
• Gáti Péter: Casablanca Cirkusz
• Koltai Ágnes: Kezesség egy évre
• Gáti Péter: Frissen lopott milliók
• Ardai Zoltán: A pagoda csapdája
• N. N.: Megtalálni és ártalmatlanná tenni
• N. N.: A világgá ment királylány
• N. N.: Arany a tó fenekén
TELEVÍZÓ
• Margócsy István: Kirgízia messze van? Ajtmatov regényei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Tévéműveltség
• Mihályfi Imre: Deme Gábor (1934–1984)
• Bikácsy Gergely: Búcsú a Savarintól Arany Prága
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Filmművészet a múzeumban

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csak egy lövés

Fáber András

Az amnéziás ember sorsának ábrázolása szép múltra tekinthet vissza az irodalom, illetve a filmművészet történetében: elég, ha Jean Anouilh Pogygyász nélkül című sikerdarabjára, Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című könyvére, illetve a belőle készült Milos Forman-filmre utalunk. Már olyat is olvastunk-láttunk, hogy egy gyengeelméjű hirtelen megokosodik, s ebből miféle bonyodalmak származnak (Virágot Algernonnak). A készen kapható alkatrészek részleges átrendezésével máris előttünk áll a többszörös Oscar-díjas Mike Nichols (Nem félünk a farkastól, A 22-es csapdája) új filmjének alapképlete. A Csak egy lövés mélypszichológiával álcázott erkölcsnemesítő történet a jóképű, okos, gazdag és sikeres New York-i ügyvédről, aki karácsony este leszalad a sarki boltba, mert elfogyott a cigarettája, s ott egy rabló – mintegy véletlenül – félig agyonlövi. Élet-halál közt lebeg, kínkeservesen úgy-ahogy felépül, „de már nem az, aki volt” – nem alkalmas többé ügyvédnek, marginalizálódik mint afféle félember, de cserébe „megjavul”, igazságot szolgáltat a csűrcsavar prókátorok egyik áldozatának: az akarat farkasfogú lovagjából a szeretet liliomos vitéze válik belőle.

Akit ez a metamorfózis nem vonz, az szokjon le a dohányzásról, vagy rá se szokjon. Ha ugyanis a film hőse nem követi el azt a drámai vétséget, hogy a nikotin élvezetének hódol, akkor nincs konfliktus, nincs bűnhődés és megigazulás, egyszóval – nincs film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=131